Naphír 2018.02.22

Az évkörön ma a Téli Napforduló és a Tavaszi napéjegyenlőség között járunk félúton.


Gyertyaszentelő Boldogasszony és a kelta “Imbolc” ünnepe.
(A gyertyák és a tűz meggyújtása szimbolizálja a meleg visszatérését és a Nap növekvő erejét) /Eszter

“Eredetéről többféle elképzelés is létezik. Korai történetírók (Cormac mac Cuilennáin) a természet változásához kötötték a hagyomány kialakulását: ebben az időszakban adtak a szűkös tél után először tejet a juhok. Ez azért jeles „esemény”, mert a kemény tél folyamán a többnyire a természetre utalt népek az évszak beállta előtt felhalmozott élelmiszerkészletekből voltak kénytelenek gazdálkodni. A juhtej pedig közismerten magas tápértékű, zsíros tej, így a szűkösség végét is jelentette az, ha az asztalra juhtej került. Természetesen nem elhanyagolandó tény, hogy ha juhtej van, akkor kisbárány is. Így a juhok ellése a megújulás, termékenység jelképeként is felfogható. Erre a hagyományra utal az óimelc („anyajuhok teje”) alakváltozata az ünnep nevének.

Létezik azonban a hagyomány keletkezésének egy másik magyarázata is. A kutatók egy része – főként etimológiai megfontolásból – úgy véli, hogy az imbolc (a folcaim – mosakszom – igealakból képződve) afféle megtisztulási ünnepet jelentett, hasonlót, mint a római lupercalia. Ezt az elméletet támasztja alá egy régi ír intelem is: „Vizsgálj meg minden régi élelmet annak rendje szerint. Ennek imbolc napján kell megtörténnie; kezed, lábad, fejed mosd meg!”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Imbolc

Azért emeltem ki ide, mert ez zajlik ma. Tulajdonképpen az éjszaka ezen mentem végig. Oldások sorozatát néztem végig, és ez volt a lényege. /Évi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.