Férfiak és nők harca

/Gondolatok, felismerések, amelyek Mónikán keresztül értek el hozzánk  /

Sok helyen olvastam már, és sokan említették, de bennem csak most született meg a felismerés.

Soha nem értettem, hogy miért harcolnak a nők és a férfiak egymás ellen. A média már gyermek korunktól kezdve programoz minket. Különböző filmek készülnek a fiúknak, és mások a lányoknak, később a férfiaknak, és a nőknek is más- más filmeket készítenek. A nőknek szóló filmekben sorozatokban, a nő őszinteség helyett befolyásolja az eseményeket úgy, hogy az ő érdekeit szolgálják, miközben eljátssza az áldozat szerepét, és ráadásul úgy néz ki, és úgy is viselkedik, mint egy utcalány. A férfiaknak szóló filmekben az a menő, aki megalázza a nőt. lehetőleg minél több nőt, hiszen úgyis mind csak manipulálja a férfiakat, és ezzel igazolva is van mindkét fél. A nő győzelme, ha manipulálja a férfit, a férfi győzelme, ha megalázza a nőt.  Ki kellene lépni ebből az ördögi körből. Vegyük észre, hogy ez egy ránk erőltetett minta, ami nem a mi érdekeinket szolgálja. Csak a  nő tudja begyógyítani a férfi sebeit, azokat is, amiket mások okoztak gyermekkorától kezdve (pl. amikor az édesanyja gyerekkorában nem átölelte, amikor szomorú volt, hanem ráfordított, mert sietett a munkahelyére, és félt a főnökétől, hogy le fogja tolni, ha elkésik). Fejezzük be a harcot, legyünk okosabbak. Értsük meg amikor bánt, nem nekünk szánja. Bocsássunk meg neki, és szeressünk olyannak, amilyen. Ne akarjuk megváltoztatni. Elfogadás, és szeretet, mindezt úgy, hogy közben nem vállaljuk az áldozat szerepet. Képzeljük el az életünket nélküle. Ne töltsük be a szerepét mással, egy képzeletbeli kitalált személye, aki úgy ugrál, ahogy mi fütyülünk, csak képzeljük el, hogy nincs, és nincs más sem helyette. Milyen lenne így az életünk? Ehhez hasonlítsuk össze a jelenlegi helyzetünket, és akkor nem áldozatnak érezzük magunkat, hanem szerencsésnek.

Minél intelingensebb valaki, annál finomabban műveli ezt a játszmát.  Nehéz még saját magának is felismernie, hogy most az egója akar győzni, azért teszi amit tesz, mondja, amit mond, vagy a valódi szeretet szólal meg benne, és általa, a szavain, tettein keresztül. Az önzetlen szeretet tiszteletben tartja a szabad akaratot, és nem befolyásol, nem manipulál. Ezt nagyon nehéz megtenni, mert nem így vagyunk szocializálva. Már kislány korunkban manipuláljuk a felnőtteket, ha el akarunk érni valamit. Fiatal felnőttként pedig kifejezetten élvezzük hogy “hatalmunk” van a másik nem felett. Sajnos azonban a saját csapdánkba esünk bele. Csak egyetlen esélyünk van kikerülni belőle, ha abbahagyjuk a játszmákat, a legkisebbeket is, és szeretünk, mindentől, és mindenkitől függetlenül. Adunk, mert árad belőlünk, és boldoggá tesz, hogy szeretünk, függetlenül attól, hogy viszonozzák-e, vagy sem.
Van egy nagyon aranyos sumer történet, nem emlékszem már, hogy hol olvastam:
Kezdetben csak férfiak éltek a földön. A Jóisten angyalokat rendelt melléjük, hogy vigyázzanak rájuk. Az angyalok egész nap csak nézték őket, és figyelmeztették a bajra. Addig nézték az angyalok a férfiakat, amíg beléjük szerettek. Megkérték Istent, hogy változtassa őket is emberré, hogy feleségül mehessenek a férfiakhoz. Isten belegyezett egy feltétellel: továbbra is vigyázniuk kell a férfiakra.
A nők szeretete feltétel nélküli kell, hogy legyen: egyszerűen azért szeretjük a férfiakat, mert vannak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.