Átlényegülés (A.J.Serebra) kategória bejegyzései

Tudatos Teremtés

Gondolataid hologramok. Virtuális képek. Megjelennek, majd eltűnnek… Ám míg egyetlen kósza gondolat következmény nélküli, az ismétlődő, visszatérő gondolatoknak hatalmas erejük van! Ezek, bizony, megvalósulásra törekszenek, mégpedig minden áron. Az általuk generált érzelem ugyanis alapvető jellemződdé válik! Ez (31)a téged általában kitöltő érzelem-minőség lesz a te alapszignálod. A hívójel, mely mágnesként vonzza életedbe azennek megfelelő, ezzel azonos frekvencián rezgő körülményeket. (32) Folyamatosan teremtesz, hisz minden pillanatban kibocsátasz magadból valamiféle rezgést, jelet, amely köréd fonja az ennek megfelelő valóságot – akár tudatos vagy errea folyamatra, akár nem. Figyeld meg milyen érzelmek és gondolatok jellemeznek téged, mert ezekkel hozod létre az életednek nevezett körülményeket! Ha változtatni szeretnél azon, ami körülvesz, módosítanod kell az általad sugárzott Teremtő Szignált, mert amíg hívójeled változatlan, változatlan marad a világ is körülötted, hiszen ugyanazzal a programmal, csakis ugyanazt írhatod újra!

Ismerd fel, hogy árnyékvilágtól kapott jelmezed, szerepszemélyiséged árnyékvalóságot teremt. Automatikusan. Ebbe nőttél bele, ezt tanultad, s amíg többnyire ezzel az egoval azonosítod magad, egy kétség-, bizalmatlanság-, és félelem-programokkal teli, hatalmas, sugárzó energialabdában sétálsz. Közben várod, hogy szeretet, bizalom Egy-ség, Teljesség vegyen körül… de neked kell először azokká a körülményekké válnod, neked kell azokat a minőségeket önmagadban életre keltened, melyeket a külvilágban meg akarsz tapasztalni. Tudom, nem könnyű ezt a nagy, sötét labdát sugárzó fénygömbbé változtatni, de következetes Figyelemmel és Tudatos munkával a fény-árnyék mérlege egyszer csak a fény javára billen. Ettől a pillanattól kezdve új valóságot élsz. 

Ahhoz, hogy megváltozzon az életed, neked kell megváltoznod!

Ha észreveszed, hogy már megint a régi, lehúzó minták működtetnek, azonnal kezdj valami olyan tevékenységbe, ami felemel, motivál, lelkesít! Lényeg, hogy tégy meg mindent annak érdekében, hogy lehető legjobban érezd magad a bőrödben! S noha a téged érő eseményekről nem dönthetsz, arról már igen, hogy azokat miként éled meg. Te döntöd el milyen érzések töltik ki lényed, s hogy boldogság vagy szenvedés virágzik szívedben. Sose feledd:jelened múltad eredménye, s jövőd eredője, alapja, magja. Most kell változtatnod ha holnap mást szeretnél élni, mert valójában csak a Most létezik. Megélni csupán a jelent tudod, hisz múltad már csak visszhang emlékeid templomában, jövőd milliónyi alternatívája közül pedig majd Tudatod választja ki mit él meg a Mostban, ha a jövő jelenné válik. Holnapod tehát csak kavargó, képlékeny lehetőség a mában, mely annak megfelelően formálódik, hogy ki vagy Te Most!

Ha kedvezőtlen, automatikusan futó árny-programjaidat lassan kedvező, tudatos fénykódokká cseréled azzal, hogy éberen felügyeled az érzést, ami kitölt, kívánságod szerinti jeleket rajzolhatsz jövőd kontúrjába.

Válj azzá a csillagemberré, akit lényedből eredendően felépítettél, akit megtapasztalni, kiteljesíteni érkeztél!

A.J.Serebra

A hálóról, ahogy én látom

A létezés szövetének szakrális geometrián alapuló, aranyszínű hálója az a váz, melyre/melyen felépülnek a különböző életterek – mégpedig a Forrás szándékának, akaratának megfelelően. Az eredeti háló tehát maga az Életszövet, a Teremtő Tudat, Isten teste… (a szoftver és memória), mely őrzve a teljes Akasha krónikát, segít a Tudat milliónyi önálló életre kelt részének (nekünk) megtapasztalni azt a létsíkot, melyet fókuszpontjának választott, s garantálja önként vállalt feladataink végrehajtását. A probléma itt, a Földön jelenleg az (régóta az), hogy ezt a mindent összekötő, támogató fényhálót leárnyékolták. Ha kívülről ránézel, úgy tűnik, mintha egy sötét-szürke nyúlós-ragadós nyálka réteg rakódott volna rá, mely leválasztja az egyes elemeket (vagyis bennünket) a nagy egészrőlbefagyaszt bennünket az elkülönültség illúzióba, elvág minket a Forrástól. Ígyminimálisra csökkenti azt az “időt”, amíg képesek vagyunk életben tartani ezt a testet (mint tapasztalásunk eszközét). Ráadásul a kilépéskor hihetetlenül eltorzítja azt a tükröt, melynek segítségével (objektív és szubjektív) életfilmünket értékeljük, s ezáltal újabb karmikus körbe lökjük magunkat, mert hát nem voltunk elég jók, együttérzők, szeretetteljesek, sőt… Bűntudatunkat felerősítve éri el a Sötétség, hogy újra és újra önként vállaljuk a szenvedést, közben életerőnkkel ezt a rendszert táplálva tulajdonképpen ezt az Árnyék-rendszert tartjuk fenn. Magunkhoz kell térnünk! Rá kell döbbennünk, hogy valódi esszenciánk tiszta fény, s bármi történt is ezen a színpadon nem számít… mert nem voltunk önmagunk! Tettük, amit tudtunk, amire képesek voltunk létezésünknek adott pontján egy fertőzött, eltompult, eltorzult tudattal. Most azonban nyílik bennünk az Emlékezés, lassan visszakapjuk, visszavesszük Teremtő Tudatosságunkat, és a Fényt választjuk! A Fényt képviseljük. Az Árnyékot pedig meghagyjuk azoknak, akik szeretnék még a Fény-nélküliség tartományait tapasztalni.


Eddig valóban nem lehetett igazán megtisztulni,
hiszen maga a háló feltőzött, melyben benne élünk, mely felépít bennünket… Vizuálisan: aki “dolgozott magán” és saját belső fényét fel tudta úgy felerősíteni, hogy az aurájának határáig kitágult, s  kitolta rendszerének perifériájára ezt a kívülről kapott szürke nyálkát, egy ideig ebben a fényburokban maradt, ahol a háló eredeti arany színe megjelent, láthatóvá vált. Csakhogy az első negatív gondolatnál, érzelemnél rés keletkezett a pajzson és az adott minőséggel rezonáló árnyék-erő azonnal visszafertőzte az előzőleg kitisztított belső hálót, mert gén-szinten rögzítve van/volt 4 alapvető sérülés (félelem, indulat, szexuális torzulások és bizonyos táplálkozási anomáliák ill. az ezekhez kapcsolódó torz testkép)… Többek közt ezzel a 4 nagyon súlyos, fajok és csillagterek pusztulását okozó árnyékerővel érték azt is el, hogy az eredetileg 12 szálú, Isten-emberi mivoltunkból az Ember-állat túlélését épp-hogy-csak biztosító 2 szál maradjon elérhető… “Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.” Nem csak Földünk, DNS-ünk is le van árnyékolva! Ezért betegszünk meg, ezért kell meghalnunk s ezért vagyunk ‘vakok’. Ezért fordulhatott elő, hogy korszakokon keresztül a Sötétségnek áldoztunk, miköben a Fényre vágytunk…

Most azonban fordulni készül a kocka, hisz ezeket a belénk-rögzített téves jeleket kezdjük átírni! Ha génjeinkből kioldjuk a hibás programot, nem lesz hívó jel, melyhez ismét vissza-csatlakozhatna az ártó hatás,beszűkítve bennünket egy igen korlátozott létezésbe. Ha lekerül rólunk az árnyékolás, lassan 12 szálú DNS-ünk tudása is felnyílik, hozzáférhetünk Létezésünk más aspektusaihoz, Teljességünkhöz, a Valósághoz.

A Valóság Fényétől először saját kis rendszerünk tisztul meg… majd ragyogófénygömbjeink kapcsolódnak s egyre nagyobb közösségek, egyre hatalmasabb fénye világít és teremt Új Valóságot! “Ahol megjelenik a Fény, ott eltűnik a Sötétség!“- mondá a Mester. Ennél valósághűbben, érthetőbben és lényegretörőbben én sem tudom megfogalmazni. :-))

A.J.Serebra

Én vagyok a Fény

Az aktuális folyamat során előbukkanó Sötétség kezelésére egy Mesteremtől kapott tanítást idéznék, melynek épp az a lényege, hogy miután tudatosítottuk az Árnyék jelenlétét (és annak természetességét, hogy ezen a síkon jelen van, tehát van létjogosultsága), egyszerűen csak válasszuk a Fényt! Nincs szükség harcra, csupán egy mély, belső bizonyosságból születő tiszta választásra…

Én vagyok a Fény bővebben…

Kozmikus én-részek és idegen hatások

Én – mint a Teremtő Forrásból kiáradó, megszámlálhatatlan, öntudatra ébredő Fény-csepp – a dualitás világainak tapasztalását választva először megjelöltem azokat a minőségeket, melyeket magamba kívántam építeni, önmagamként megélni, s a Másik Felembe mindazt, amit a Másikban, másokban, vagyis a külvilágban akartam megtapasztalni…

Az Egyből lett Kettő (Én és Komplementerem) tehát a tapasztalás tökéletesen ellentétes „szűrőjével” indult neki a Nagy Kalandnak: magamba álmodtam minden finomságot, Nőiséget (gyógyítást, lágyságot, kedvességet, gondoskodó szeretetet, sok-sok gyönyörű érzelem-színt és Szerelmet), Duálpáromba pedig a Férfi-minőségeket (pl. Teremtő Akaratot és Erőt, páratlan Intellektuális készséget, Bátorságot, „keménységet”). Így, bár utunk egyfelé vitt, mégis egymásnak tökéletesen ellentétes megélésekhez vezetett.

Ahogy csökkent rezgésszintünk újabb és újabb létsíkok, dimenziók „tündérmeséinek” szereplőivé váltunk. Eltérő létformák palástjait öltöttük magunkra, lényünk eredeti kódjainak megfelelően. Jómagam kozmikus hírvívő és gyógyító jelmezben játszottam végig számtalan történetet, Másik felem harcosként, az Isteni Rend és Tudás őrzőjeként teljesítette küldetéskódjait… az ő útját sokkal több buktató és kísértés övezte, mert a Nemzetségek, kiknek palástját magára öltötte mind rejtették saját bukott tagjaik emlékét, s elcsúszásuk örökségét. Tehát itt, most embertestben (mert leszületett!) neki nehezebb a dolga az esetleges „kapcsolatfelvételnél”, mert a csatorna, melyen elérhetne, visszacsatolhatna a forrásig szennyezett… Nagyon erőteljes, tudatos szűrést kell alkalmaznia a fel-felbukkanó belső hangok esetén, mert a Nemzetségek, kiknek csillagkódjait magában hordja súlyos, eltévelyedések, lázadások lenyomatát őrzik…  az emléket, mikor egyesek tanúi, mások szövetségesei lettek a születőben lévő, azóta is fennálló Sötétségnek…

Én szerencsés helyzetben vagyok, mert a Létezésem színpadaiként választott életformák (fajok vagy Csillag-Nemzetségek) születésük kezdete óta őrzik a Teremtés rájuk bízott szerepeit lényegében tisztán. Ha volt is eltévelyedés csupán naivságból, kíváncsiságból, tapasztalatlanságból fakadt, s mára a helyére került.

Tehát a Forrástól idáig tartó út meghatározza a visszafelé utat is.

Talán úgy tudom szemléltetni a legjobban, ha a Teremtést, mint egy folyamatosan táguló Gömböt írom le. Középpontja a Forrás, felszíne pedig ez a fizikai világ. A kettő közt, mint hagymahéjak épülnek egymásra, hatják át egymást a dimenziók. Ha itt az anyagban megnyilvánulunk, biztos, hogy vannak magasabb rezgésű kiterjedéseink, hisz ide vezetett egy út – a kör sugara. Amíg a Forrástól idáig eljutottunk minden létsíkon magunkra vettünk egy palástot/jelmezt, tagjai lettünk valamely Nemzetségnek… Mindannyiunknak többféle megnyilvánulása, arca, jelmeze létezik.

Nekem – a csillagemberi formán túl – van egy igen szubsztilis, vízben sellőre – levegőben tündérre emlékeztető részem, ki átjárhatóvá teszi számomra a különböző létsíkok védelmi rendszereit, bejuttat a kapun és segít kommunikálni más valóságokkal. Aztán létezik egy Kígyó-papnői részem, aki Gyógyít s lelkében őrzi az Egységbe visszavezető út utolsó térképeinek mozaik-darabkáit. Fellelhető ezeken kívül egy védelmező„harcos” is bennem, ki a Nagymacskák minden taktikáját beveti mikor arra van szükség… Szeretem ezt a végtelen sokszínűséget! Mindegyikük más adottságokkal, képességekkel, küldetéskóddal rendelkezik s ha elfogadom, tudatosítom, integrálom őket, teljesebbé válok… általuk… velük… hisz ők csak egy másik én! Az, hogy ezekből a magasabb rezgésű énekből mit tudunk magunkba engedni (hogy mi szólít meg bennünket) attól függ milyen az aktuális rezgésünk. Mennyire tiszta a test-lélek-szellem komplexum. Mennyi örökölt, szerzett és kapott árnyéktól tudtunk megszabadulni! Minél letisztultabb az egyén, annál több ’fénycsomag’ érkezik „odafentről”s teszi egyenesebbé a Forráshoz vezető ösvényt, egyszerűbbé a tiszta kommunikációt. S bizony minél több sérülést, fájdalmat, félelmet és szennyet hordoz magában az ember, minél többször engedi eluralkodni ezeket a minőségeket, annál erősebben tartja markában a Sötétség (hisz ezzel rezeg!). Ilyenkor befelé figyelve is többnyire csupán ártó, manipulatív, lehúzó erők hangjait halljuk…

Válasszuk a Fényt… a jóságot, szépséget, harmóniát… a SZERETETET, mert bár bonyolultnak tűnik a tisztulás, valójában egy döntéssel kezdődik. Tekints úgy személyiségedre, mint ideiglenes jelmezre -mely alól egyszer előbukkan valódi éned-, s elkövetett hibáidra, mint „felnőtté válásod” apró botlásaira . Bocsáss meg magadnak, másoknak és Szeress – így a benned élő sok másik csupán áldását és kincseit adja.

A következő alkalommal egy olyan élettérből adok ízelítőt, amelyben szintén létezem.

A.J.Serebra