Beszélgetések

Ezt az oldalt azoknak szánom beszélgetésre, akik ellátogatnak ide.

Kérdezhettek, megoszthatjátok problémáitokat. Egymásnak is természetesen segíthettek.

 

Beszélgetések” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kedves Évi Asszony!
    A könyved második kötete, folytatása hozzáférhető már?!?
    Ha igen mi módon?!?
    Szeretettel: Román István

    1. Szia István. Nem fejeztem még be. Mindig elmegy minden másra az idő. Amivel nem tudok igazán jól bánni.

  2. Hetek óta olvasom a napi bejegyzéseid. Voltak már olyan napok, amikor nem értettem egyet az általad leírtakkal. De mert nem vagyunk egyformák, így nem is gondolkodhatunk mindenről egyformán.
    A mai írásod azonban arra sarkalt már, hogy leírjam az ellenvéleményem. Azt írtad, hogy a szerelem nem a testiségről szól. A szerelem kiteljesedése az általad testiségnek nevezett szexuális élet, hiszen ennek során fogan meg a “szerelem gyümölcse”, a gyermek. A szerelem lelki síkon nem létezik, csak azoknál az embereknél, akik Jázussal jegyezték el magukat, őt szeretik teljes szivükből. Amennyiben társa van valakinek és a “testiséget” csak szükséges rosszként éli meg, úgy nem teljes a szerelme. Aki a “testiséget” csak arra használja, hogy gyermeke lehessen, illetve azért van együtt a társával, hogy az emiatt ne hagyja el, az üzleti célra használja ezt az aktust. Az érzelem, öröm nélküli “testiség” prostituálja az embert. Teháta szerelem igenis a testiségről is szól, ha ezt nem így éljük meg, akkor komoly gondokkal kűszködünk, melyeket a társunk boldogsága érdekében meg kell oldanunk. A kettő dolgo együtt működik, egymással harmóniában.

    1. Teljesen igazad van. Azt hiszem rosszul fogalmaztam, vagy nem fűztem elég magyarázatot hozzá. Mivel minden időszakban más minőség a fontos, ezért azt hangsúlyozom ki, ami aznapra súlyozott. Ma a “nem fizikai” megélések voltak a fontosak. Máskor pedig pont az anyagban kell megélnünk dolgokat. Minden bejegyzésem az aznapra domináns erőket szemléli, és próbálja kiemelni. És természetesen mindenki a maga sorsába helyzve éli meg a maga módján. Én csak támpontot adok. Olyan is lehet, hogy valaki már elötte vagy utánna éli meg, némi időcsúszással. Évi

  3. Sziasztok!
    Így a Tündér-mese fesztivál előtt eszembe jutott Somlósi Lajos előadása a 12 főtündérről. fogadjátok szeretettel

    1. Köszönöm, hogy elmondtátok.
      Lassan eljön az ideje annak, hogy élettel teli programokkal töltsük fel a lejárt programok helyét.
      Nagyon sok múlik azokon, akik észlelik a programok lejártát. Ők tudják újra álmodni és élettel tölteni a világot.
      A feladatok sokszorozódnak. SEgíteni azokat, akik még nem tudják mi történik, és nem tudnak kilépni a lejárt karmákból. Ugyanakkor a JövőKépet élettel telíteni.
      Nehogy mások programja ismét halál programokat építsen be.

  4. Kedves Évi !
    Miután az első alkalom , hogy erről a találkozóról értesültem és szeretnék is ott lenni pár tündérrel. Közelebbi helyszínről nem találtam tájékoztatást. Azért Tata elég nagy, ahhoz, hogy találomra megleljük a helyszint. Kérnék ,mind a két nap pontos helyszínéről tájékoztatást. Köszönöm előre is tündéri kedvességed.

  5. Kedves Éva !
    Szeretném elolvasni a könyvedet, kérlek tájékoztass miként juthatok hozzá.
    Üdvözlettel : Andi

    1. Kedves Zsuzsa!
      Hétfőig kérek türelmet. Kérlek küldj emailt a megadott email címre. Köszönöm.

    1. Kedves Judit!
      Hétfőig kérek türelmet. Kérlek küldj emailt a megadott email címre. Köszönöm.

  6. Kedves Évi,
    nagyon hálás vagyok a mai írásodért. Remélem valóban véget ér bennem és persze másokban is 4 év küzdelme. Az utóbbi 1 évben már fizikai tüneteim is vannak, ami nagyfokú szorongás.
    “A mai nap még erősen megmutatja magát az a részünk, amely sértődött, dacos, mártír, elváró stb….” Ez a mondatod adott egy kis kapaszkodót, mert ma olyan rosszullétek jöttek rá, hogy egész megijedtem. Ezek a tisztulások fizikai tünetek is lehetnek? pl. szédülés, erős fejfájás, mellkasszorítás. Voltam orvosnál, nincs szervi bajom és persze nyugtatóval távoztam, de érzem, hogy nem vagyok beteg. Csak lassan megrémít ez a sok fájdalom és kezdem elveszíteni a hitem és azt gondolni, hogy mégiscsak valami betegség lehet. Válaszodat előre is köszönöm. Kriszta

    1. Kedves Kriszta! Életünk folyamán sok mindent elfojtunk, ami szépen rakódik egymásra, anélkül hogy foglalkoztunk volna vele. Ezek okozzák később a betegséget, és minden olyan megnyilvánulásunk, ahol negatívak vagyunk. A szépen eldobozolt elfojtásaink most mind a nyakunkon vannak és megoldást akarnak. Vagy inkább megbocsájtást, gyászt, újra gondolást… Sírni egy jót. Bármit, amit akkor ott nem tettünk meg. A testünk pontosan mutatja, hogy a sejtjeinkben hol van negatív információ, ami cserére vár. Érdemes az érzéseinkre hallgatni mostanában, mivel érzésekkel tudunk helyre hozni is. Komoly fizikai tünetek mutatkozhatnak. Ezek a felszabaduló negatív töltések. Érdemes kímélni a testet.Pihenni. Kényeztetni. Tisztító kúrákat végig csinálni. Sejtjeink egy másik szinten születnének meg. Ha nem húznánk vissza a fel nem dolgozott fájdalom, félelem dogmáinkkal. Minden problémánk okát az agyunkban kell keresni 🙂 Túl kombinált, túl gondolkodott, megfelelési kényszerrel dogmákat fenntartó gondolkodásunkban. A megoldás jó érzéseket, tiszta gondolatokat keresni. Testünket kényeztetni. És változni. A magam állapotáról is tudnék ódákat mesélni :)) De ha kitartóan végig visszük, akkor a testünk, lelkünk meg változik. Szeretettel: Évi

  7. Ezt nem fogjátok elhinni 🙂

    Reggel óta lázasan dolgozom, nagyon frissnek érzem magam. Nem csak az ablakokat pucoltam meg,( elváltam egy bizonyos tisztátlanságtól, olvasatomban ) hanem a mélyhűtőnek is nekiestem, olyan nagy volt már a jégréteg benne, hogy elképesztő. Ez lehet az a páncél, amire az Évi célozhatott, hogy dobjuk le… :))

    A bejegyzést 5 perce olvastam, és azóta is egyfolytában vigyorgok ! 😀

  8. Kedves Évi!

    Általában az szokott lenni, hogy van egy gondolatom, egy érzésem, amit nem tudok kibontani, de amikor elolvasom a napi bejegyzésed, akkor a helyére kerül. Olyan, mitha egy kulcs lenne a záramhoz, és kibomlik az egész. 🙂
    Reggel mielőtt elindultam otthonról, leültem, hogy kiürítesem magam, és erőt gyűjtsek a mai naphoz. Olyan érzésem támadt, mintha egyszerre két világban léteznék: egy félelemmel teli, szeretetnélküli világban, ahol háború van, gyűlölet, és önvédelem, ahol mindenki bebújik a saját páncélja alá, ahol nindenki csak annyit ad, amennyit kap, vagy kevesebbet, ahol az emberek túl kicsinek érzik magukat ahhoz, hogy bármit is megváltoztassanak, vagy éppen agresszóval akarják elérni a változást, és egy másik: ahol béke van, és szeretet, ahol a szeretet mindenből árad, a tárgyakból, a növényekből, az állatokból, ahol az embereken nincs páncél, mindenki bátran elmondja a véleményét, és mindenki örül mindenkinek, ahol az emberek becsülik egymást, nemre és fajra való tekintet nélkül, sőt az fel sem merül senkiben, hogy nem vagyunk egyek. Úgy éreztem, hogy a két világ között egy szakadék van, és én az egyik lábammal az egyik világban állok, a másik lábammal a másik világban állok.
    Választanom kell, hogy melyik világot választom. Az egyik látható, hallható, ésszel felfogható, a másikat csak a szívemmel tudom, hogy van, még nem látható. A döntés azért nehéz, mert a békés világot nem látom, csak a szívemmel tudom, hogy itt van az is. Az első lépést megtettem, az egyik lábam a “láthatatlan hídon” van, márcsak a másik lábammal kell elrugaszkodnom a látszólag semmibe, azáltal, hogy leveszem a páncélomat. (Ehhez nagyobb erő kell, mint hordani.)

    Köszönöm.

    Szeretettel: Mónika

  9. Ma úgy ébredtem, ( igaz, máskor is 🙂 ), hogy nagyon örülök , hogy itt lakom.
    És hálás vagyok, hogy nekem ez megadatott.

    Felnézek az oldalra és lám mit olvasok ? :)))

    Évi, nekem rendre bejönnek, amiket írsz .

    Ha estefelé olvasom, milyen történésekre számíthatunk, átgondolva mindegyiken átmegyek. Mármint magán az eseményeken.
    Régebben 10-ből 8-szor sikerült csak a javasolt módon viselkedni, ma már viszont minden problémás helyzetnél kinyújtott antennákkal járok és azon töröm a fejem, most épp milyen próbatételnél járok és vajon mi a jó megoldás. 🙂

    Ma azért jó, hogy időben néztem ide, majd szépen így sétálok mindenfelé.

    Egy Nagy Puszi Neked ! 🙂

    Anna(Panni )

  10. Sziasztok, ma szinte állandóan eszembe jutott, mit is írt Évi a napi olvasnivalóba, és rögtön elgondoltam, a párom melyik oldalán megyek és hol is alszom az ágyban! 🙂

    Én úgy tudtam, a nők azért mennek a férfiak jobb oldalán, mert az akkori időkben a férfiak a kardjukat hordták a bal oldalon.
    Érdekes módon házasságkötéskor kifejezetten a párom jobb oldalára állítottak, és még érdekesebben a fiam esküvőjén az ő feleségét viszont a fiam bal oldalára állították.

    Igaz, közben eltelt vagy 35 év …… :))

    1. Ahogy láttam, minden korszakban máshogy helyezkedett el egymáshoz viszonyítva a női és a férfi minta a közös aurában. A leírt képben benne álltam a női mintában és éreztem is az erőt, a biztonságot ebből a beállásból.
      Annyi hangzott még el, hogy ezt kellene elérni a pároknak, hogy a világ háborúskodása elcsendesedjen.
      A nőnek a bal keze szabad, hiszen ő a múltból merít, gyógyítja az örökölt sebeket, a szív erőit használja, és biztosan sok értelme van még. A férfinek pedig a jövő felé mutató keze szabad. A tüdő, a tér, az erő. A férfi a bal kezében a nő jövőjét tartja.

      1. Inkább arra szerettem volna rávilágítani, nem mindig tudunk ösztönből cselekedni.

        Ölellek Évi 🙂

        1. Hát ebben nagyon igazad van. Bár az ösztön sem túl jó. Lehet agyon csapnánk magunk körül pár embert. Az értelem nem engedi mindezt. De hogy a kettő együtt miképpen találja meg az arany közép utat, ez igazán nagy kaland. És is ölellek Anna 🙂

  11. Sziasztok!
    Nem tudom, hogy áll a csoport szervezése a FB-on? Én nem vk része a közösségi oldalnak, nem is nagyon szeretnék. Viszont szeretnék a magam módján együtt álmodni(?), gyökereket tisztítani, igazán meggyökeresedni segíteni, kiteljesíteni és tartani a Földünk/Világunk Jövőképét. 🙂
    Lehet nem vk egyedül? Mit ajánlotok?

    1. Kedves Tami! A csoportban azt szervezzük, hogy személyesen is találkozhassunk július 23-án, Tatán, és azért tegyünk, amit írtál :). Kérlek, írj nekem a hgviola kukac t-online.hu címre. ölellek. Viola

  12. Köszönöm Icus az együttérző szavakat. 🙂

    Kedves Évi!
    Neked is köszönöm, és nagyon hálás vagyok a munkádért. Mondtad, hogy nem lesz könnyű. Nem az, de haladok, mint jógi a jégesőben. 🙂

    Szeretettel: Mónika

  13. Szia Mónika!
    A hozzászólásod kapcsán írnék pár mondatot. Én úgy tapasztaltam, hogy lehetnek gondolatok, melyek nem az enyémek. Több évig lelkes hálózatépítője voltam egy mlm rendszernek. Nos, a befolyásolás magasiskolája majd minden ilyen rendszer (már a sikeresebbek). Eltelt egy idő, mire rájöttem, hogy nem a saját gondolataimat szajkózom. Tréningezés, programozás kérdése az egész. Sajna, az ezoterika is tele van ilyesfajta “tréningekkel”. A reklám-marketing pont ezt (is) használja ki, hogy el lehet ültetni gondolatokat az emberek fejében. Az érzések, azok viszont egy kissé más természetűek. Azokat mi magunk hozzuk létre, pont ezért jóval nehezebb is kitenni őket magunkból. A reklámipar azért készít (sztem rendkívül bugyuta) filmeket, hogy felkeltse bennünk a vágyat, “aktiválja a vágytestet”. Akiben a film kapcsán létrejön az érzés, na, annak már rég rossz, úgy hívom, hogy sínre került… És akkor ezt még megerősítik a plakátok, reklám-anyagok, ujságok, stb., ahol egy filmkockát és egy szlogen-mondatot használnak, hogy az érzéseid létrehozzák és stabilizálják a vágyat.
    Az mlm-mel szakítottam, viszont nagyon sokat tanultam ott (amiért hálás vagyok), többek között személyiség-fejlesztést, pozitív gondolkodást, önismeretet, és ezek mind első lépésben a “gondolat-nagytakarítás”-t használják. Vajon miért?
    Én a televízió nevű förmedvényt kb. 18 éve kiiktattam az életemből, viszont a kollégáimon tapasztalom, hogy szlogen-mondatokat gondolkodás nélkül ismételgetnek, és szlogen mondatok nemcsak a reklámokban vannak, népszerű műsorok, sorozatok kedvenceinek megnyilválulásai mind ilyenekké válnak. Ezek segítségével a gondolkodást prímán egyenirányítottá lehet tenni, és teszik is, és lassan az egész társadalom szlogenekben, ún. szleng-ekben beszélget, és teljesen leszoknak a gyönyörű magyar nyelv használatáról. Tudnám még sorolni, hogy ez az egyen-irányítottság mi mindent eredményez.
    Elnézést, kissé eltértem az eredeti mondandómtól, manapság a befolyásolás (idegen nevén manipuláció) rendkívül kifinomult technikái működnek a világban. És hát, ami nagyban, az kicsiben is, egymást is folyamatosan befolyásolják az emberek (nagyon sokat dolgoztam azon, hogy magam a befolyásolás-sal szakítsak minden szinten, és bár mára már automatikussá vált, még időnként azért oda kell rá figyelnem. )
    Az Évi által leírt meditáció egy része is arról szól, hogy amit a szüleid Beléd “programoztak”, azt dobd a tűzbe, rakd ki Magadból, nem Te vagy, nem a Te gondolatod.
    Saját magam folyamatos megfigyelése, a különböző helyzetekben tett megnyilvánulásaim és a hozzájuk kapcsolódó érzéseim folyamatos figyelése segítségével jutottam oda, hogy megismertem, mi minden mozgat engem, és ezek elemzése pedig elvezetett a programjaimhoz. A sémákhoz, amik szerint működtem.
    Most nem folytatom, így is hosszúra nyúlt ez a pár mondatosra tervezett szösszenet.
    Minden jót.

  14. Kedves Évi!
    Az már tudom, hogy a gondolataimról nem lehet megállapítani, hogy kitől származnak, az enyémek, vagy valaki sugallta, beültette, vagy észervétlenül átvettem valakitől, ezért a gondolataimmal úgy bánok, hogy szeretném-e, hogy az enyém legyen? Ha igen, akkor maradhat, ha nem, akkor megkérdezem magamtól, hogy miért merült fel bennem ez a gondolat? Sokszor nem találok rá választ, ilyenkor eldöntöm, hogy szeretém-e a sajátomnak vagy sem. Az érzéseimmel kapcsolatban is felmerült már bennem a kétség, hogy vajon az enyémek-e? De ha nem tetszik egy érzés, azt sokkal nehezebb elengedni, mint egy gondolatot, hiszen ha a gondolataim nem én vagyok, és az érzéseim sem, akkor ki vagyok én? Ez nagyon nehéz. És legtöbbször a fájdalmaink tanítanak minket a legtöbbre, pontosan ezek az érzések azok, amitől szívesen szabadulnánk.
    Szerencsére nem vagyunk egyedül. Terelgetnek minket, csak sokszor nehezen vesszük észre a jeleket.
    Nagyon várom a következő meditációt. 🙂

  15. Kedves Évi!

    Köszönöm a mai írásodat (is). Ismét megerősített egynémely dologban, mert én is hasonlóan működöm. És meghívást kaptam egy lélekteli Bálint napi rendezvényre, amit először a meditáció miatt lemondtam, bár ott volt bennem ez az érzés, hogy ezáltal az ott jelenlevők is bekapcsolódnának a meditációnkba. Így egy csodálatos csapattal vehetek részt a meditációban, a vezetett meditáció nekem amúgy is nehézkesebb.

  16. Sziasztok!
    Fel-lejár bennem a kifejezés eladták a lelküket (“korszakokon keresztül miért adta el sok ember a lelkét?”) Űjra feljött mi is a Lelkünk, Önvalónk (van-e különbség) Kezdtem keresgélni az Évi írásai között, mert erről már volt szó. Így akadtam rá erre az írásra
    http://gerle.fenyiro.net/hang-es-szo/#more-355 és benne
    “Vegyétek észre végre: az ember létezésének csupán kis töredéke a sötétség, s ezen erők hatalma. Mi volt előtte? Az a sok millió év hová lett belső világotokból, hogy csak egy elferdült világra mertek emlékezni?!

    Miért nem fogtok össze, hogy a ti kórusotok is erősen zengjen?

    A Hangok/hangotok ereje dönti el, hogy a naprendszeretek hová csatlakozik amikor eljön az a Pont, ahol a Tengely újra érinti… Mikor újra felnyílik világotok tengelyén a Eredet Pontja… ahonnan az ember számítja a test-lélek csatlakozását.”
    De az egész írás sokat ad most
    Aztán tovább kutakodtam
    http://gerle.fenyiro.net/2015-11-17/ a test-lélek összekapcsolódásról.
    Most már mennem kell, de ha találtok még a lélekkel kapcsolatosan szívesen venném.

    Eredetileg szép, egész, teljes volt? Mostanra elhangolódott vagy koszolódott, vagy eladódott. Ki adta el? Én magam vagyok még aki rendelkezik a lelke felett? (Önlényegem? Ebből indultam ki az Elsődleges Forrásból?
    Érzitek miért olyan fontos ez: Hiszen most ezt keressük, efelé mennénk visszafelé…
    Köszönöm

  17. Líviának szánom…
    Másodszorra olvasom írásodat, és még fogom is többször. Felismerni vélem családomban a vonásokat,amiket az én szerepem javítani, segíteni…mintha rólunk is írtál volna? Ismétlődéseket látok, bogozom a szálakat, jaj de nehéz is ez. Menekülnék , de érzem is, ezt már nem lehet.

    1. Köszönöm szépen a visszajelzésedet!
      Egy csónakban evezünk! Segíthetnék neked bogozni a szálakat. Csak küldd el nekem az email címedet! 🙂
      Vigyázz magadra és most kérlek ne add fel!
      Szeretettel,
      Lívia

  18. Kedves Éva!
    Nagyon szívesen csatlakoznék én is. Köszönöm írásaidat, évek óta .
    Andi

  19. kb 2 hónapja folyamatosan követem Éva látását,sokat segített bizonnyosságot szerezni utólag megéléseimnek és átsegített kríziseken.
    Szeretnék kapcsolódni a 13.-i meditációhoz azzal hogy első látásra kivihetetlennek írta a sors : félig hivatalból a Környezetvédelmi Bál megnyítóján leszünk pont 19 h.kezdettel 600 fő,Kongresszusi Központ.Ugyanakkor pont erre asszociál a vírus mint kinn a környezet úgy benn a program-Reteszel benn a program ,újraindul és változik a környezet, a véd elem meg bennünk van.Már meditáltam elviselhetetlen zenére is ha lehetséges így is csatlakoznék .
    szeretettel Eszter

  20. Néhány napig nem követtem a honlapot. Önkéntes “netmegvonáson” voltam. Magammal kellett több időt töltenem. 🙂 így Lívia írását is csak ma olvastam, nagyon megérintett.
    Lám, ma visszanéztem még időben, hogy csatlakozzam. Szombaton veletek leszek.
    ölelés Nektek.

    1. Kedves Krisztina!

      Nagyon köszönöm a visszajelzést az írásommal kapcsolatban. Azóta is napi szinten érnek meg bennem a felismerések ezzel kapcsolatban, és ha eljutok oda, hogy össze tudjam foglalni a gondolataimat, újra írni fogok róla, hátha Benneteket is segít.
      Csak jókat és szépeket kívánok!
      Szeretettel,
      Lívia

  21. Kedves Évi!
    A facebookon a meditáció leírását a honlapra mutató linkkel meg lehet osztani?
    üdv Kati

    1. Kedves Kati!
      Kérlek ne osszad meg. Akik ide kötődnek, őróluk tudok. Akik ide találtak és együtt maradtunk ez már egy tudat közösség, akiknek vélhetően egy a célja. A facebook számomra egy kaosz, átláthatatlan történet.
      Ha már a mi közösségünk összehangolódott, egymásra érzett a közös tudatos munkában, akkor biztosan tágítani kell a kört.
      Köszönöm, hogy megkérdezted.
      Évi

      1. Kedves Évi!
        Örülök, hogy megkérdeztem. Nem voltam biztos benne, hogy jó döntés lenne.
        Kati

  22. Kedves Évi!

    Én is szeretnék részt venni a közös munkában.
    Nagyon örülök a lehetőségnek.

    Köszönöm: Csilla

  23. Kedves Évi!

    Én is szeretnék részt venni a munkában.
    Mindennap olvasom az olvasom az írásaid, és gyakran mutatsz rá azokra a területekre ahol feladatom van.
    Köszönöm Neked.

  24. Kedves Évi!
    Én is szeretnék résztvenni a meditációkban. Nem érzem a vírusok jelenlétét magamban, ezért talán tudnék segíteni másoknak. Minden nap olvasom az írásokat, nagyon jók.
    Egy nagy ölelést küldök mindenkinek. 🙂

  25. Kedves Évi!
    Én is, én is! Ha a fizikai távolság nem gond, szeretnék részt venni a meditációkban.
    Nagyon örülök neki!
    Egy nagy ölelés mindenkinek.

  26. Kedves Mindenki!

    Szeretnék részt venni a vírus hatástalanító munkában. Úgy érzem, érintett vagyok. Köszönöm a lehetőséget és az összefogást.

  27. Megérintett a Lívia írása. Annál is inkább, mert én is nagyon-nagyon régen kapcsolódtam Evihez. Sokat jelentettek azok a Nézőpontjai amiket meg tudott értetni velem, hogy az a tág Valóság amit építek (György szemléletét követve :)) hogyan kapcsolódhat a Mindenható Jóságvilágához. Bár azt hiszem Számára minden Része “kedves”. Mi (de melyik Részünk?!) döntünk, hogy mivel van dolgunk – akarjuk, hogy dolgunk legyen.

    Megmutatni Évinek, hogy van értelme harcolni? Azt hiszem, hogy ezt úgy csináljuk mint ami elvehetetlenül hozzánk tartozik, Az ember nem tud mást csinálni, ezt választja ki, ez a Valósága. Teszi a dolgát. Közben látjuk, hogy a Valóságunk mennyire rokon az övével. vagy felhívja a figyelmet, vigyázat, leselkedők vannak – én ezt nem látom, de így olvasva, rájuk ismerek.
    Vezeti a fonalamat, amely mentén építkezem, ugyanakkor teljesen megélem, hogy a magam dolgait csakis én látom. Megélem, hogy ura vagyok a Valóságomnak.
    Amit írtok, hogy a világ vesztébe rohan? Én tudom az Ima Erejét- Hogy a megbocsátás megolvasztja a valóságok határait. Hogy “Felettünk” hatalmas szeretetteli Lények Valósága a rezonancia miatt segíti a szigetek (Serebre) egymásra hangolódását. Valahogy azt érzem hogy valahogy MEG KELL TÖRTÉNNI.
    Hogy van-e puha szigetem?Persze egy szűk kör. Hogy keressem a kapcsolatot minél több emberrel a közös Valóságrész megélésére?
    Valóban ez a következő sürgető, bátorságot kívánó feladatom nekem is. De egyre jobban érzem az erőt. Épp tegnap előtt értettem meg valami nagyon lényegeset. Ha változást szeretnék, lehetőséget kell adnom magamban a Semmi megélésére, ami által a Valóságom energiaszálai egy ideig nem kapnak tápot, halványodnak. Az ÖnLényegem megélése csak szeretetszálakból építi a Valóságát egy új názőpont mentén.
    De vannak dolgok amik nem rajtam (3D)múlnak. Ugyanakkor a Teljességem megélése rezonál, tölti, alakítja azt a szép Valóságot amit írtál Serebra.

    Köszönöm a mai de a mindennapi beírásokat. Itt is egy sziget lehet, bár nem ismerjük egymást…

    1. Kedves Tami!

      Köszönöm szépen, hogy elolvastad az írásomat!

      Külön köszönöm, hogy te is írtál arról, hogyan kapcsolódsz azokhoz a gondolatokhoz, amelyeket Évi itt megoszt velünk.

      Hiába nem ismerjük egymást, mégis összegyűltünk itt, és megpihenünk, elgondolkodunk, és a lelkünkön áteresztjük, amivel itt találkozunk. Nekem meggyőződésem, hogy ami ezáltal történik, hozzájárulhat ahhoz, hogy holnap szebb napra ébredjünk.

      Nagyon boldoggá tesz, hogy ehhez te is hozzájárulsz.

      Kívánom, hogy ezen az úton járva érjen számos jó és szép megélés téged.

      Minden jót kívánok,
      Lívia

  28. A bőrprblémákról pedig szeretnék tőbbet tudni,ugyanis pár hete még tőbb helyen is kinoz. Ha teheted,kérlek irj pár szót erről. Kőszi.

    1. A bőrön akkor jelennek meg elváltozások, ha már nagyon nyilvánvalóvá szeretné a lelkünk tenni, hogy valamit nagyon nem jól teszünk, fordítva gondolunk, vagy olyasmit cipelünk amit már réges rég nem kellene. Vagyis olyasmi veszi el az erőnket, amit már rég be kellett volna fejeznünk, le kellett volna választani. Ha túl futunk egy adott időn, és fontos, hogy változzunk, akkor testünk mindenképpen jelez. Ha már a bűrünkon van, akkor ez olyan a lélektől mint egy üvöltés. Állandóan látnunk kell és foglalkozni vele. Az erőnk, ha nem jól hasznosítjuk őket, akkor ellenünk fordul.Saját magunk bontjuk valamilyen formában. Nézz utána, hogy a helyek ahol megjelenik, milyen meridiánon futnak. Akkor a szerveket behatárolhatod. Ha tudod a szerveket, onnantól az az érzés is behatárolható, amihez már máshogy kellene állnod, mert szükséges a tovább lépéshez. Vélhetően valamihez máshogy kellene hozzá állnod. Fel kell fedezned, hogy mit is folytasz el magadban. Ezt valahogy kivezetned. A legtöbb bőrprobléma mögött hatalmas elfolytás van. Gyermekkori ránevelés egy viselkedési módra, ami elfojtja a sajátos erőidet.

      1. A bőrprobléma engem is érdekel, de kisgyermek vonatkozásában.Unokámnál jelentkezett ekcéma néhány hete. Erről is tudnál kérlek bővebben írni?
        Köszönöm

      2. Koszonom szepen. Az elejen a fultonel kezdodott, a farkcsont alatt, a koldok korul folytatodott es most a ket tenyerem kozepere huzodott. Nagyon nehezen ertelmezheto szamomra es felettebb kellemetlen. Ha segitseget kapnek,halasan megkoszonnem. 🙂

  29. Kedves Évi, magával ragadott már ez a betekintő is. Nagyon szeretném már egyben olvasni. Kőszőnőm,hogy megosztottad velünk, türelmetenül várom. 🙂
    Csillag

    1. Köszönöm Csillag. Víziók adják a könyv gerincét, ezért sokan magukra ismerhetnek majd benne. Igyekszem befejezni.

  30. Ezt a levelet a tündérkertből másoltam át ide, egy férfi írta:
    Én megismerkedtem egy pizzázóban egy lánnyal aki idősebb volt tőlem. Most 7 év után jött egy folyamat egy ritka kellemetlen érzés formájában először ugyanis elsőnek azt hittem a szívemnek valami baja van néha majd ki szakadt fuldokoltam. Amint kiderült a szívemnek nincs baja de rendesen berezeltem. Majd nemrég hajnalban többször is arra ébredtem hogy zsibbadt vagyok nem kapok levegőt hevesen ver a szívem (komolyan azt hittem végem) :). Most egy hónapja villámcsapásszerűen megjelent a fejemben egy arc egy vidám boldogságot sugárzó arc. Eleinte homályos majd egyre gyakrabban és mostanra tisztán látom. Ő az a lány a pizzázóból, a nevét se tudtam de lenyomoztam és felkerestem. Meglepetésemre egyáltalán nem az akire emlékszem. Teljesen nem értem mi ez a dolog de azt érzem hogy nélküle nem tudok létezni – igazából nem is akarok. Amit írok tudom nagyon furcsa de jó kiírni magamból.

    1. A lelkünknek is van tudatossága, amely más dimenziókban van jelen. Valószínüleg ennek is van egy rendszere, hogy hány dimenziót fog át egy lélek tudat. Sokszor előfordul, ha két ember egymásra néz, akkor villámcsapás szerűen éri, “ő a társam” felismerés. A lélek felismeri a társát a másik ember szemében. A kérdés ilyenkor csupán az, hogy az emberi tudat hol tart a fejlődésben. Vagy a sorsában hol tart az egyik és hol a másik. A két emberi tudat tart e ott, amit egy másik dimenzióban élő részünk meglát a másik emberben. Mivel ennek az évnek a vége ugyancsak próbálta az emberi tudatot “felfejleszteni” a lélek tudathoz, (ami elég sok testi problémával jár, amelynek egy része hasonlít egy kisebb villámcsapás hatásaira) ezért sűrűsödhetnek az ilyen találkozások. A sors többször is prbóbál össze illeszteni párokat. Ami lehet nem passzolt 5 éve, az mára már kisimuhatott. Hozhatott a lemaradt egyed sok olyan döntést, hogy utolérje a párját.

      1. Köszönöm a választ megmondom őszintén nem számítottam rá ( főleg ilyen gyorsan). És köszönöm hogy adott egy kis lelki támaszt az most rám fér hogy őszinte legyek. Kellemes Karácsonyt és Ünnepeket Kívánok Önnek és más látogatóknak is!

        1. Nagyon fontos az elfogadás és a türelem. Hiába a közös lélekszál, a sok karmikus múlt, a felismerés, ha az emberként nem tartanak egy szinten.
          Sok ilyen kapcsolatot láttam szétválni. És olyankor ott volt a jövőképben, hogy majd az unokák beteljesítik a lélekszerelmet. Mert a bal agyfélteke túl gondolkodta, nagy elvárásokkal volt.
          Az egyik fél általában bölcs tanító szerepbe kerül.
          Békés Karácsonyt kívánok én is.

  31. Kedves Tami!
    Csak gondolatok, ki kell írnom Magamból.
    Saját tapasztalat, nem olvastam: sztem nincsenek eszközök, még átvitt értelemben sem. Amíg a megbocsájtást és a hálá-t eszköznek érzékeli valaki, addig az elméjével dolgozik, és nem a szívével. Mindkét érzés valami hihetetlenül felemelő, akkor, ha nem eldöntöm, csak egyszerűen élem. Amikor nem azért érzem, mert az elmémmel tudom, hogy ez “visz majd előbbre”, hanem azért, mert valami “átkapcsol” bennem, és a pillanattal ezelőtti harag és méreg feloldódik egy lebegő, szivárványszerű fátyolban, ami a megértése-elfogadása a másik tettének-szavának-stb. Ez egy példa, ha ilyen a szituáció. Én nem is megbocsájtásnak hívnám, hanem tudom és értem, hogy a másik embert mi mozgatja. miért viselkedik úgy, ahogy. Ide Magamon keresztül jutottam: saját mozgatóim megismerése és elfogadása/megbocsájtása által. Én azt tapasztaltam, minden félelmem a tudatlanságból fakadt. Semmit sem tudtam Magamról, és rettegtem (persze azt sem tudtam, hogy miért ill. mitől rettegek). Folyton valamiféle kapaszkodókat kerestem, melyektől nagyobb biztonságban érezhettem Magam. Én ilyennek látom ma már a hála és a megbocsájtás érzését is, kapaszkodóknak, melyeket az önmegismerés, Önelfogadás és Önbecsülés gyakorlása helyett alkalmaznak emberek. Mert amúgy a folyamatos hála és megbocsájtás állapotában vagyunk, anélkül, hogy erre külön – akár egy gondolatot is – kéne áldoznunk.
    Lehet, kissé bonyolult vagyok, egyszerűbben: nem kell sztem semmilyen érzést létrehozni Magadban, mert az megvan Benned, hanem az a lényeg, hogy végre tudatába kerülj az érzésnek. Ha Magadra figyelsz a külvilág helyett, a saját mozgatóidat kezded el megérteni, és Magadnak megbocsájtani mindent, az egy “automatizmust” indít be: egyre mélyebbre eltemetett blokkokat dob fel Neked, ún. megbocsájtásra. Amikor képes vagy Magadnak szívből megbocsájtani ( úgy értem, hogy azzal a mélyre nyomott traumával együtt körbeölelni Magadat és ragyogni), abban a pillanatban tudsz mindenki másnak is, a bármiért, anélkül, hogy erőfeszítést kéne tenni vagy akár gondolni kéne erre. Én így tapasztaltam.

    1. Kedves Icus!
      Bocsi a késedelmes visszajelzésért. Nagyon köszönöm a válaszodat. Újra hozta a gyermekkorom óta tartó témát – ha lehet témának nevezni azt, amikor az ember Haza vágyik, és tapogatja magát, hol, merre nyílnak kapuk, ösvények, amelyek természetes, szerves módon vezetik Haza, hogy otthonosan élhessen tovább… Lehet, majd újrapendítjük a “témát” 🙂 hisz mi sem időszerűbb.
      Mégegyszer, köszönöm a jelet
      Valamikor nagyon régen bukott ki belőlem:
      “Mondd, az Ünnep – a Lét megáll, s a Világ összeáll”
      Áldott, Hazavezető Napokat Neked és Mindenkinek

    2. Kedves György!
      Nagyon köszönöm a válaszodat, igyekszem emészteni. Tehát szerinted “objektíven” nincs az un. maya fátyla. Mindenkinek az a Valóság, amit ő annak hisz. Tehát, ha én a félelmet – ami pedig elég zsigeri lehet – átírom egy a csodákban, az isteni beavatkozásban megnyilvánuló Én-Erővel akkor az ott akkor csak illuzió volt. De fordítva, ha gúzsba köt nem tudok szabadulni tőle és így képtelen vagyok a szeretet tartásában a teljességre, akkor ott a szeretet volt az illuzió, és a félelem a valóságom része.
      Közben pedig a Halhatatlan Lényegem figyel és megismer. Szerintem Neki az is illuzió, amit én a Fény Univerzumában éppen a valóságomnak látok. A Lényegem része a Fény Univerzumának?

      Bocsáss meg lehet, hogy jobban el kellene mélyednem az írásaidban, tulajdonképpen ezért is vártam a válasszal.
      Foglalkoztatnak a mai írások ezzel kapcsolatban. Azok, akik nem tudják “agyon szeretni” azt aki bántja őket mert a nézőpontjuk nem engedi. Azok is találkoznak egy közös valóságban. Mindegyik valóság hálók rendszere. Tehát kicsit őgy mint a pókok vagyunk? amiben hiszünk, azt kiválasztjuk magunkból mint “rácsokat” energetikailag?
      Sokat kérdeztem, bocsáss meg, de szeretném látni hogy is van ez…

  32. Még egy lényegesnek érzett “eszköz”, amelynek nyomai minden vallásban megvannak és úgy érzem a Kapcsolódás, a Szeretet Áram fenntartásának egyik Alapja:
    a Hála és Megbocsátás

  33. Kiegészítésként
    Mi a véleményetek:
    Az elmét kell meggyógyítani, hogy a félelem, a hiány helyett a mindenütt való szeretetet, bőséget lássa. Hogy leválassza magát az uralkodó mátrixról. Igyekszem a magammal, a kapcsolataimmal fizikai és emberi környezetemmel kapcsolatosan átalakítani, a Mindenható segítségét kérve felajánlani, akár “levélben” a Kapcsolatot erősíteni Vele. Hinni a csodákban amelyeket így lehetségesnek tartok
    Azaz ha az emberfia megtalálja a Kapcsolatot Vele, ez élteti, akkor belép a feltétel nélküli szeretetbe, ahol már nincs (nem túl nagy) polaritás – legalábbis a megélés, a megoldások, a saját világ alakulása terén. Szerintetek?

  34. Sziasztok, Szervusz György – nem tudom, hogy szólítsalak,
    Mostanában olvasom, hogy a szeretet az egyetlen valóság, a félelem csak illuzió. Hamis kivetítés. Te hogy látod ezt?
    Ne haragudj, igazán nagyon nehezen értem, meg sok is amiket írsz, ugyanakkor érdekel, szeretném megemészteni.
    És Te Évim hogy látod ezt?
    Másik – Aki megmarad a vallásokon belül, de a szeretet útját járja hová vezeti az Erőt? Nincs olyan, hogy egyesítem a világot, széttörve a különbözőségekhez tartozást?
    Köszönöm

    1. Szia Tami! Sokan dolgoznak valláson belül. És ezzel nincs is gond. Ha valaki úgy vallásos, hogy tiszteli mások vallását, egyenjogúnak tartja, de számára az a fajta közösség, kultúra fontos,ahol ezt a vallást gyakorolja, és mindebben segítőkész, igazán JÓ ember, akkor a vallással nincs gond. Akkor felülemelkedik a kötelező dogmákon. Ezer úton lehet eljutni Istenhez, csupán azt nem szabad hinni, hogy az az egyetlen út. Minden vallás kiragadt egy részletet, és ott kíséri a híveket. Az sajnos tény, hogy emberek közvetítik mindenhol az Igét. Legyen az pap, médium, táltos stb.. Ahol megjelenik az ember, hogy közvetítsen , torzul az Ige. Bárha egyre inkább törekszik a 3. dim. elme a szeretet valós érzékelésére, de nem járunk még a közelében sem. Talán sejtjük, hogy mi is lehet. A Valóság vélhetően az az állapot lehet, ahol minden tökéletesen JÓ, ahol egyszerűen természetes minden. Ez a világ nem az, éppen ezért az emberek talán csak pillanatokra érhetnek a közelébe a Valóságnak. Ami gyerekek halnak éhen, addig nem az. De elindult a változás, a törekvés, hogy gondoskodjunk egymásról, hogy keressük az összefogást, hogy segíthessünk azokon, akik kiszolgáltatottak. Minden emberi önzetlen cselekedet egy apró kő a Valóság, Isten felé. Ezért először magunkban kell rendet tenni, hogy tudjunk önzetlenül létezni. Ezzel példát adva a körülöttünk élőknek, hogy így is lehet élni.

    2. Szervusz, Tami!

      Előrebocsátom, hogy minden alábbi megnyilatkozásom a Saját Valóságomat tükrözi, bár Valóságom elemei mások Valóságában is előfordulhatnak.

      Először a konkrét kérdésedről: „(…) a szeretet az egyetlen valóság, a félelem csak illúzió”.
      Az illúzió (érzéki csalódás) léte attól függ, hogy az egyedi Nézőpontoknak (itt: emberi Létezőknek) milyen érzékelő szervei és érzés-feldolgozó programjai állnak rendelkezésére, vagyis az illúzió tárgya és mértéke Nézőpont-függő (például az egészséges és a fogyatékos embereket összehasonlítva). Így az illúzió fogalmát nem lehet általánosítva használni.

      Más oldalról közelítve: a Fény Univerzumában vagyunk, és a Fénynek kettős létállapota van. Ezt a két létállapotot tükrözi – többek között – a Fény polarizálásával létrehozott Szeretet(+), Félelem(-) energia is. Az egyik ellenpólusa a másiknak. Céljuk szerint erősítik a megismerési folyamat intenzitását, mert erősen befolyásolják a kettősség állapotait, hiszen másképpen tapasztalható meg ugyanaz a szituáció a Szeretet és másképpen a Félelem energiájának “befolyása” alatt. Szerepük alapján mindkettő egyenrangúan nélkülözhetetlen.

      Végül, engedj meg néhány gondolatot általánosságban is a Valósággal kapcsolatban.
      Minden Nézőpont egyedi Valóság-állapottal bír. Egyedi Valóság-állapota, a Nézőpont által valóságosnak, igaznak tartott dolgok összessége. A Nézőpont Valóságának aktuális állapota a Tudatosság-szintjének megfelelő.
      Tapasztalataim szerint, mindenki számára, Önmaga a leghitelesebb Létező, aki eldöntheti, hogy milyen külső információkat/Valóság elemeket fogad be Saját Valóságába.

  35. Kedves Évi!
    A Kard-ról szeretnék többet tudni…többször kaptam már kardot a kezembe tánc kellékként,érdekes összefüggés, hogy legutóbb éppen ,,őrzőként” használtam.A szerep szerint sötét világból kilépő lényt tereltünk vissza.Társam is van hozzá, nem egyedül vagyok, de az irányító szerep az enyém úgy érzem.Ha tudnál nekem segíteni ebben, talán megint helyére kerülne valami.

    1. Megpróbálom összefoglalni amit erről tudok.
      A kard az ujjaink meghosszabbításaként működik. A tenyér közepéről indul egy erőteljes fénysugár, amit az ujjak egyedi , sajátos energiái mint lángnyelvek fonnak körbe.
      Minden ujj másmilyen energiát bocsájt ki. Más a színe, a hatása. Ezek adják a középsó fénysugárnak az acélozását, erejét. Az ujjból kiáradó energiasugár a középső tengely nélkül, gyógyításra való. Ha az aurát nézzük, akkor néha karomszerűen folytatódik az ujj, de néhol olyan mintha színes kendők lengenének a kéz körül. Ezek egyediek. Ha a testben elakad valahol a fénysugár,( mert ezek a jobb agyféltekéből indulnak, a nyakon keresztül bejárják a lapockát, szívet, tüdőt, fel a vállhoz, és ki a kezeken) akkor az ujjon nem tud kilépni. Ahol elakad a testben ott fájdalmat okoz, hiszen törne kifelé. Ezért jó a masszás, a nyújtó mozgás. A levegő áramlásával együtt mozog. Van akinek nem kell hogy az egész teste részt vegyen egy táncban, mert így tudja átadni az energiát. Nálam is így működik. Aki a Földből is hoz fel energiát a kézhez, mert ilyen a sajátossága, ő az egész testét mozdítja ilyenkor. Táncol. De ezt a táncot a jobb agyfélteke irányítja. A kard csak akkor nő ki a tenyér középső csakrájából, ha baj van. Ez a középső sugár legtöbbször ezüstös fehér, de láttam már más színű fényt is. Olyan mint egy lézernyaláb. átvág mindent. Az ujjvégek energiái pedig olyan erővel látják el, ami az egyedi ember sajátossága. Természetesen lehet levonni az ujjvégek energiáiról általános következtetést, de sok embernél már fordított kötésrendszerek vannak, vagy törések miatt megváltozik az energia iránya, ezért sok az egyediség. Most hirtelen ennyit tudtam leírni.

      1. Köszönöm a választ.Többször olvasgatom, ízlelgetem…bár nem értek meg mindent belőle.
        Nem lett teljesen tiszta előttem a kard szerepe, azt írod: baj van ha kard nő ki.
        Vannak bizonyos fájdalmas pontjaim a testemben, ezek a megrekedt energiát jelölik? Nyak, váll…csípő, mind a bal oldalamon. Néha érzek furcsa ,,energiakitöréseket” a bal kezem bütykei között.

        1. Csak akkor nő ki a kard, ha baj van. Okkal történik.
          Ha a bütyköknél érzed az energia kitöréseket, akkor valahol eltolódik az energia csatorna. Izületi problémáknál előfordulhat.
          Kérlek kérdezz vissza, ahol nem voltam egyértelmű.

  36. Szia Évi!
    A Lélek fél – írod. Sokat jelentett a 17-18.-i írásod a Lélek és Test összehangolódásáról. A Jobb agyfélteke és Lélek kapcsolatáról a vallások testtudathoz kapcsolódásáról.
    Én eddig azt hittem csak az ego tud félni ill. állati ösztönből. Azt hittem a Lélek csak szeretni tud. Esetleg nem tudnál kicsit írni honnan jön a Lélek mi a különbség a Ktisztusmagtól, Mi az hogy Önlényeg szerinted? És a Tudat, ill tudatosság?
    És amikor igyekszünk ugymond magasabb tudatosságra, akkor a Lélek jobban kapcsolódik a testhez? vagy mást jelent?
    Bocsi, ha sok a kérdés, azért talán összeáll. Köszönöm

    1. Szia Tami!
      Azt gondolom erről a témáról bővebben fogok írni, mert kétségtelenül kibontást igényel. A lélek “fél”. Fél belépni az emberi világ poklába, a rabszolgaságba, a sötétségbe. Tudja hogy sokat veszít a fényéből, erejéből. De ettől még átlép az emberi világba. A lélek egy “finom rezgés” . Az emberi világ pedig durva. Nehéz úgy áthatnia, hogy a durva anyag ne vélje “erőtlennek”, feleslegesnek. Mint amikor egy durva embernek oda adunk egy szál virágot. Agyontapossa.
      De kifejtjük ezt a témát.

  37. Kedves Évi!
    Amikor csak lehet, most már az aktuális írásaiddal kezdem a napot. Bár sokmindent még nem értek belőlük, de van, ahol az élethelyzet igazolja. Most a mágia1 írásodat olvasom, már sokadszorra. Kezdek lassan rájönni, mekkora a tét, nemcsak az egyén és család szintjén, hanem az egész emberiség szintjén! Meg kell szabadulni mindentől, ami köt. Első körben a szükségtelen és káros elementáloktól. Ezt úgy gyakorlom, hogy bizonyos szituációkban nagyon odafigyelek saját viselkedésemre és reakcióimra. A változás elindult…nagy harcokat egyelőre nem vívok, de ha sor kerül rá, hát legyen, mert minden mocsoknak távoznia kell! A pozitív gondolkodás kevés…csak arra jó, hogy szőnyeg alá söpörjük a szemetet. De arra vigyázni kell, hogy a belső harcunkkal ne ártsunk másoknak, ilyenkor jó az egyedüllét. Skorpió időszaka van, a befele fordulásé.

    1. Szia 🙂 Nagyon örülök Neked. Szeretnék még sok mindent leírni a mágiához. Nagyon sok a félreértés, a túl dimenzionálás körülötte. A kötésekről, átkokról rontásokról kell még sokat beszélnünk. Ezek nagy része a tudattalan rosszindulatú megjegyzések, az irigység, a dühkitörések, gyülölködő gondolatok következménye. Amik sok generációt képesek lerántani. Ha mindebbe még valaki belenyúlkál technikával, akkor még tovább fokozódik. Gyermekhalálokat láttam ebből fakadni. Nem akarok dühöt érezni mindezekért, mert az sem jó. Csak szeretném, ha közösen tennénk ennek a fertő hullámnak a megállításáért, amit az úgynevezett spirituális világ korbácsolt fel. Nagyobb kárt okoz, mint a politika. És igazad van. Ha önmagunk jó szándékára figyelünk és megtanulunk sok ember fejével gondolkodni, felelősséget vállalunk döntéseinkért, akkor le lehet zárni a pokol tornácait. Először magunkban, aztán a világunkban.

  38. Kedves Éva!
    Nemrégen keveredtem ide, nagyon tetszik minden írás, annyira jó érzés, hogy segítesz megérteni mi történik körülöttem és velem. Elkezdtem nézegetni életem jelentősebb napjaihoz tartozó bejegyzéseid, és nagyon meglepő dolgot talátam.
    http://gerle.fenyiro.net/2015/09/25/
    Nagyképűség lenne azt állítani, hogy én vagyok az a nő, de a dátum elgonolkoztat. Esetleg nem egy nőről van szó, hanem egy mintáról, ami mással is előfordulhat? Nagyon haonló dolog történt velem, de nem tudom, hogy energetikailag mit okoztam, nincs nyitva a harmadik szemem. Nem akarok senkinek ártani, annak pedig végképp nem akit szeretek. Nem tudom, hogy tettem-e valami rosszat, ha igen szerinted mit tegyek?

    1. Szia Mónika!
      Eleve a felismerésed sokat segít. Ha valaki őszinte önmagához és felismeri, hogy érzelmei hatására okozhatott kárt, akkor ezt vissza is tudja venni. A gond mindig akkor van, ha nem hozzuk helyre, amit elhibázuk. Minden ember vét, hibázik. Ha a hibáinkat kijavítjuk, és másoknak is segítjük ezt felismerni, akkor a sors rendezi a számlát. Aban a pillanatban, hogy felismered hol hibáztál, máris elindul a rendező folyamat. Ezt segítheted azzal, hogy az átélt érzelmeket átalakítod magadban. Bár ez a legnehezebb. A többi szereplő szemével nézve is át kell értékelni, hogy értsünk az egész szituációt. Láttam olyant, hogy a nő teljesen téveszméket kergetve hozott létre állapotokat. Ezeket a téveszméket kell letisztítani. Amikor ez megvan, és tisztul a kép, akkor nem árt bocsánatot kérni minden szereplőtől. Hidd el ehhez nem kell látni. Igazából ha az ember a szivére hallgat, és nem a sértett lelkivilágára, akkor nincs szükség plusz információra. Nem kell fizikálisan találkozva bocsánatot kérni, ha nem olyan a helyzet, csak ott belül. És szívből értve, nem agyból, mert ez a technika. Hangosan kimondva az igazi. Ha úgy érzed tettél bármi rosszat, és ha a gyanú megjelent benned, akkor a lelkiismereted jelzett, tehát kell vele foglalkozni. Gondold át ismét több szemszögből a történeted. Amíg felejtésre nem kerül benned az egész megélés.

      1. Kedves Éva!

        Köszönöm a gyors válaszodat, nagyon sokat segít a megerősítésed. Tegnap este elkezdtem tisztítani, és átalakítani az érzéseimet. Igazad van, nagyon nehéz

        1. Nagyon nehéz. De rá fogsz jönni az ízére, aztán pedig már megy magától. A jó példád pedig átragad másokra.Mindig magunkon keresztül tudunk hitelesen tanítani. Ha én végig élek és megoldok valamit, mutatni tudom a megoldást másoknak, akkor válok Tanítóvá. És te is.

  39. 🙂 Valami ilyesmit kellene akkor is éreznünk, amikor nem öleljük a fát. A gyökerek behálózzák alattunk a földet. És érintkeznek olyan fákkal, amik már beépültek a talajba, a kövezetbe. Ez az egyik erő, ami felébred bennünk.

  40. Kedves Évi!

    A mai írásodhoz. Kirándulni voltunk ma barátokkal, szokás szerint összekötöttem meditációval, faöleléssel. Ahogyan a homlokom nekitámasztottam egy bükkfa törzsének különös látásom volt. Mintha beleolvadtam volna és én lettem a fa. Megnőttem, kiterjedtem és éreztem, hogy a fa is örül az ölelésnek. Csodás volt.

  41. Kedves Évi!

    Gondolkodásra késztettet mai írásod a macska harcos/ macska harcmodor energiákkal kapcsolatban. Már kis gyermekként sem szerettem a macskákat utáltam, ha hozzám dörgölődtek. Gyerekként sem szerettem azokat a gyerekeket, felnőtteket akik a céljaik eléréséhez mindenre hajlandóak voltak kívül…. mézes mázos és amikor elérte amit akart megmutatja, hogy valójában milyen. Nekem a macska mindig ezt jelentette oda jön dörgölődik, megkapja amit akar, elmegy.
    Egyszer olvastam valahol, hogy mindenkinek van erő állata és ha kérjük megjelenik. Az enyém egy hatalmas fekete/fehér farkas…váltogatja a színét. Mostanában ha nagyon félek egy medve is megjelenik.Ha összezavarodnak a gondolataim és végtelen szomorúság lesz rajtam úrrá. kimegyek a kertbe és megjelenik az Unikornisom hozzám hajtja a fejét megnyugtat.
    Visszatérve a macskákhoz. Azon gondolkodtam végül mi is az ami miatt ennyire elutasító vagyok( ezek szerint ) az energiákkal szemben. Bennem van de annyira elutasítom, elnyomom, ezeket az energiákat amiket meg kellene élnem tapasztalnom, vagy bennem más energiák a dominánsak és megélés szintem nincs vele dolgom……

    Köszönöm, hogy meghallgattál:

    Csilla

    1. Szia Csilla!
      Tapasztalataim szerint mindig ott van igazán dolgunk, ahol az ellenállásunk van. Az mindig könnyű, ami simul hozzánk, azt az erőt már jól tudjuk használni. Dolgunk mindig ott van, amit nem fogadunk el.
      Érdemes kielemezni, hogy a macska lényében mi a zavaró. És mindezt felkutatni önmagunkban. Nem kell macskát befogadni. De megbékélni érdemes lenne. Egy lépéssel közelebb kerülnél saját magadhoz. Neked azt kellene átgondolnod, hogy milyen negatívitást nem fogadsz el emberekben. Ugyanezt megnézni a macska jellemében.

      1. Üdvözlet, lenne kérdésem: hozzánk szegődött egy cica (kölyök), mi befogadtuk. Nálunk mindig volt macska a háznál, sok mindent látnak, s jeleznek, mit esetleg mi észre sem veszünk. Szeretjük is őket. Nem gondolkodtunk, hogy macskát tartanánk, de Ő jött – egyértelműen mutatta, hogy hozzánk akar tartozni. Attól függetlenül, hogy egymást boldogítjuk, a kölcsönös örömszerzésen túl mit jelenthet?
        Engem is elgondolkodtatott a macskás írás… Köszönöm!

        1. Az emberi test ösztönvilága eleve az állati ösztönre alapul. De a csillagvilágban rejtőző elemi erők is . Mert hát a mi földünk élővilágának az alapja, az univerzumban létező világokból fakad.
          A macska egy harcos energia. Azokat a negatív erőket vadássza, amelyek a sorsokat szétbontják, összekuszálják, káoszt okoznak.
          A macska harcosok között is vannak mind a két oldalt szolgálók. De ez általában gazda függő. Az 5. dimenzióban ők rendelkeznek már egyedi tudattal is. Itt, ezen a frekvencián csoport tudattal működnek.
          A macska félék ereje a sors szövőket segíti, hozzájuk kapcsolódik.
          Nagyon jó védelem, elűzi a betolakodókat az aurából, akik energia vámpírok, vagy éppen beírnának ezt azt az aurába jogtalanul. A macska ott van abban a percben, és befekszik ahová kell.
          Gyógyítják az ilyen fajta sérüléseket.
          De sajnos mivel fél lábbal a pokolban állnak, ezért veszélyesek is tudnak lenni.
          Legtöbbször nem embert választanak, hanem helyet. A helyet gyógyítják és azon keresztül az embert. Sokat lehetne erről írni. Ahová beköltözik a macska, ott változás várható a családban. Valakinek változtatnia kell a sorsán.

  42. Nagyon örültem a mai írásodnak.
    Azonnal az jutott eszembe, gyertyát fogok égetni lehetőleg egész nap.

    Köszönöm ! 🙂

  43. A mai írásod választ adott arra, ami miatt elbizonytalanodtam, tegnap egy nagyon hasonló beszélgetés zajlott a háborúról.. Köszönöm!

  44. Sziasztok!

    Kedves Évi!
    Örülök a honlapnak, a régit is rendszeresen olvastam, nagyon sokszor összecsengtek írásaid az érzéseimmel.
    A mai bejegyzésed i s ilyen, tegnap késő este éppen ezzel foglalkoztam gondolatban elalvás előtt, és nem érzem én sem a háborút . Hiába mutat látszólag sok minden ebbe az irányba.

  45. Sziasztok !

    Részemről megérkeztem.
    Ha itt lehet Benneteket olvasni, akkor ide jövök !! 🙂

    Sok sikert kívánok szeretettel az új oldanak !

    AnnaPanni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.