2019.03.13.

Erők feszültek és feszülnek össze bennünk, a belső világunkban. Természetesen a külvilág is tükrözi azt a fajta erőt, amellyel önmagunkban is gondunk van.

Elfojtottuk?

Túlzásba vittük?

A cél mindenképpen a belső béke megtalálása.  Ennek megvannak a megfelelő technikái is, amit ha gyakorolunk, akkor könnyebben viseljük a belső káoszt.

Romba dőlnek világképek, hitrendszerek. Istenképek omlanak össze, mert megmutatják foguk fehérjét.

Istenből Egy van. Kis istenből és ember által megalkotott isten képekből viszont sok.

A szellemi tér megtapasztalás nélküli elvárásai, a megtapasztaláshoz kellő védelmet és megfelelő mennyiségű energiát nem adó rendjei felfokozottabban jelentek meg azok sorsában, akik közelebb állnak a szellemi tér csatornáihoz, az idegrendszerük érzékenyebb ezek érzékelésére.

A káosz mögött ott van egy adott forrás, amely fenntartaná a helyzetét világunkban mindenáron.

Ő volt Mózes istene is. Ő az, aki meghasította akkor a világunk szövetét. Nem először és nem utoljára.

Ő az, aki diktatórikus módon irányít kicsiben és nagyban. Csak az ő szava és elvárása számít. Sok erővel és mágiával élő embert irányít láthatatlanul, hatalmat és jólétet ígérve. Mindenkinek a maga hitrendszere szerint. Láthatalan, hiszen illeszkedik a félelmeinkhez és az ezekből fakadó akarathoz. Itt nincs különbség jó és rossz között, ma már mindenkit elér a félelmein keresztül.

Őaz, kinek ítélete szerint a nő bűnös és bűnhödnie kell egészen addig, amíg a benne lévő erő el nem porlad.

Mára már ezernyi módon fűződik sorsokhoz.

Egy jó ember felé az az ígéret, hogy még több emberen segíthetsz, és ezért, ezt és ezt adom a kezedbe hatalmi eszközként.

Nagyon figyeljünk oda az Üzenetekre, mert nagyon sok a hamis, ámító. Semmiben lehetünk biztosak, még akkor sem, ha nagyon tetszik nekünk, és pont azt mondja, amit hallani szeretnénk.

Az elmúlt héten való hallgatásomnak az egyik oka ez volt. Nálam is működnek “hamis “ csatornák. Elvileg tudok róluk, és jó hogy vannak, mert tudom azt is, ami a másik oldalon van. A választásaim, döntéseim miatt viszont csak egy csatornát teszek közé, a leginkább “emberközelibbet”, ahol ott vannak a problémák és a megoldások is. De nem akartam így sem utat engedni magamon annak, amely a világunkban hatalmat akar állandóan. Sok prófétán, médiumon keresztül. Akikben ott a jó szándék, a segíteni vágyás, és talán kevés a mérlegelés, óvatosság.

Gondoljuk át, hogy mi az igazán fontos számunkra. Nem a kényszerességek, megfelelések, bizonyítások, pótcselekvések, amik már észrevétlen rutinná váltak.

Ami igazán fontos, az Önmagunk, hiszen ott belül ott van minden tudás, amire szükségünk van.

Az Önmagunkra figyelésnek is megvan az arany közép útja. Egy időben sok ezoterikus tan mondta azt, hogy “vegyél el mindent, amire szükséged van”. “válasszad a könnyű utat”. “hagyd ott, aki nehézséget okoz”. Stb…

Minden történetünk egy darabig tanít, aztán pusztít. Ha idő előtt kilépünk, akkor nem tanultunk semmit, az önfejlődés megáll.

Ha túl sokáig benne maradunk, akkor az már olyan energiákat gerjeszt amiből nehéz lesz kilépni. A lélek elfáradt, nem lesz ereje felállni, változni.

 Nem vehetünk el olyasmit, ami megkönnyítené a sorsunk, de nem a miénk. Nem élhetünk mások sorsából.

Nem hagyhatjuk ott azokat, akiket ránk bíztak és valami módon kiszolgáltatottak. Még ha nehéz is, egy adott pontig segíteni kell őket.

Egy adott pontig.

Ez az adott pont a nagy egész szempontjából most van.

A kisebb egységek szempontjából ez már sorsfüggő.

Figyelni kell a lélekre.

A lélek minták kapcsolják össze az emberi testet és a szellemi teret.

A lélekmintákban erősen mutatják, hogy hol sérültek. Elkezd fájni valami.

“nem törődnek velem”

“nem veszik észre mennyit adtam”

Mindez generál olyan gondolatokat, amelyek már ott voltak a szülőknél, nagyszülőkénél is, és náluk magányt, sértődést okozott, haragot okozott. Legtöbbször ok nélkül, egy vélt ok köré kerítve elméleteket.

Mindez bepróbált minket is.

Amivel ez most másabb, rövid időn belül megjött az épeszű gondolat is, amely a fájdalmon átlátva a megoldásra törekedett.

Ez már a régi programok cserélődését jelzi, a lélek minták rendeződését.

A lélek jelenlegi helyzetében mind az emberre, mind a szellemi térre “haragszik”.

Az ember csak akkor használja, ha baj van, különben csak fosztogatja az energiáját.

A szellemi tér pedig nem ad kellő segítséget.

Éppen ezért forduljunk a saját lelkünk felé, adjunk számára nyugalmat.

A lélektérben vannak az elhunyt szeretteink, őseink árnyai, vagy beragadt mintái is.

Ők is leválnak fokozatosan a lélek minták gyógyító, tanító teréről.

Ez is megviseli a testet, vírusokat dob fel a felszínre. Ezek a vírusok generácóról generációra öröklődtek.

Most pont azokon a pontokon okoz gyulladást, ahol a gyenge pontjaink vannak.

Amit tehetünk.

Forduljunk többet befelé a belső terünk felé. Ürítsük ki az agyunkat, legyenek gondolat mentes pillanataink.

Ne rágódjunk dolgokon.

Az érzelmeinket próbáljuk a megoldások felé vinni, ne ragadjunk bele sértődött mintákba.

Köszönöm, hogy kérdeztétek a Csend okát, és aggódtatok értem. Jól esett a lelkemnek a törődés.

Elindultunk egy új összerendeződés irányába, amely a sorsunkat képes gyökeresen megváltoztatni.

Türelem és figyelem.

Engedjétek romba dőlni önmagatokban az eddig hordozott világképet.

Csak így tud felépülni valami más. Ami Élet adó.

Sok évvel ezelőtt minden hajnalban arra ébredtem, hogy egy kislány énekel. Nem bennem, hallottam a hangját a külső térből. Nem rádió, vagy valaki volt, hiszen mindenki aludt még, és kislány nem is volt a környezetemben. Pár percig tudtam csak megtartani a “hallását” az éneknek. Nagyon szép volt és megnyugtató. Abban az időszakban nehéz volt a sorsom. Ha Ő nincs, akkor nem tudom meddig bírtam volna. Ez a Hang gyógyította akkoriban bennem a sérül, magányos kislányt. Talán egy hétig tartott. Sok erőt adott, és valahogy most már néha magamban hallom őt.
Ami talán ennek párja lehet, hogy nehéz időkben egy kislány zokog bennem. Pontosan nem tudom megmagyarázni, de nem is akarom. Talán egy magamból kizárt, elfelejtett részem tért vissza. És hány ilyen lehet még?

2019.03.13.” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Kedves Evi! Halas koszonet meglatasaid megosztasaert. Nagyon talalalt nalam. Meg voltam gyozodve, hogy vmi zajlik benned es veled es tudom, hogy ezek a szunetek sok, suru megelest jeleznek. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

16 + négy =