2018.11.29.

Mai nap már békésebb energiák melengetik a lelkünket.

Igyekszem pár olyan  képet adni nektek, amelyek szemléletesen mutatják, hogy mi zajlott és hol tartunk.

Tegnapi nap, egy nagy váltófutás utolsó szakasza volt. Lehet mondani, hogy az emberi lélek jóságos, gondoskodó mintái egészen jó eredménnyel értek célba. Ebben a váltófutásban minden benne volt. Terepgyakorlat, triatlon, számháború és lehetne sorsolni. Ki miben volt jó, azon a szakaszon játszott, futott, küzdött, vagy lazán vette a kanyarokat.

Probléma akkor adódott, ha valakit nem váltottak le a következő szakaszon, hanem hajtották tovább, mert az ott illetékes, gyáván elfordult, vagy teljesen mással akart foglalkozni.

Minden buktató ellenére célba értek ott is, ahol nem volt egymást segítő szándék. Valahol valakit mindig végig lehetett hajtani, mint a verseny lovat. Először, most ők kapnak gyógyulást.

A tegnapi nap leginkább egy olyan képet mutatott, mint az amerikai filmek sürgősségi osztálya, nagy baleset után. Főleg a sérült gyermeki én részek kerültek be. Az osztály gondoskodó mintái mindenkit a gyógyulás sodrásába helyeztek.

Ennek eredményeképpen csendesebb vizekre érkezünk. A gyógyulás idejét használjuk fel a belső világunk békéjének megóvására, megélésére. Ezzel tudjuk saját értékeink újrarendezni.

Hogy mi volt a cél?

El kellett érni a lélekcsoportoknak egy szintet. Mintha azt mondták volna a hegy aljában álló csapatoknak, hogy irány a csúcs. De szeptember 1-re ehhez és ehhez az állomáshoz kell eljutni. Október 10-re egy másik állomáshoz. Csak írtam dátumokat, nem kapcsolódott hozzájuk ilyesmi. Itt nagyon sok évről beszélünk most, és sok állomásról. Ha nagyon sarkalatos akarok lenni, akkor igazából az aktuális futó, viszi a hátán a többieket.

Akik navigálják, etetik, itatják, motiválják stb…

Elvileg állomásonként váltanak futót.

Vannak olyan pihenő állomások, amelyeket elérni már nagyon nehéz. Ritkul a levegő, nehezedik a terep, sok az akadály.  Most egy olyan pihenő állomáshoz értünk, ahonnan már elég messzire lehet látni.

Amivel aztán a testünk, lelkünk gyógyul. Mert megláthatunk olyasmiket, amire eddig vakok voltunk.

A felkorbácsolt energiák törtek, zúztak, nagy volt a hajtás az utolsó szakaszon. Mutatták a hibás rendszerek helyét. Főleg azoknál, akik az utolsó szakaszon még futottak a többiekért.

De erről majd minden nap írtam, hogy mit érdemes rendezni magunkban.

Mostanra a belső érzelmi világunk mélyebb és tisztább lett. Őszintébben mutatja a valós helyzetünk.

A testünk gyógyulna.

A fizikai világban való helyünk rendeződne.

Szellemi forrásaink megmutatták valódi minőségeiket.

Hogy ezt miképpen látjuk, az még egyedi belső rendek eredménye.

Ne rágódjunk vélt vagy valós sérelmeken. Csak a békés megoldásainkat keressük.

2018.11.29.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kedves Évi! Nem tudom mennyire lehet leírni, amit mostanában érzek, ill. belső látásban érzékelek, az írásaid kapcsolódnak ezekhez a karácsony hangulatú belső képekhez. Mélyen vannak ezek a tiszta képek, valamikor a gyerekkorban érzett látomások az életről és most mintha eljönne az idő, hogy feléledhessenek. Magamban,egy belső nyugalomban visszahajlik az idő és a csendélet felébred a mában. Mintha a legfőbb cél a valamikori tisztaság, teljesség, szerető élet újra megtalálása lenne.

    1. Szentendrén , és más városokban is , hétfőn állitottak karácsonyfát a város fő terén , melyre ma, csütörtökön kerültek fel a diszek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.