2018.07.20.

Beszéljünk ma a Rékaságról. És beszéljünk mellette a róka szimbólumról. És mindehhez a rózsa szimbólumról.

Természetesen nem véletlen, hogy pontosan ezt a két energia format hozom fel.

Az már kiderült sokak számára, hogy a név hordozza az ember sajátosságait, meghatározó energiáit. Minden betű egy energiaminta.

Réka név egy “amazon” név. Erős, határozott, kemény védelmi rendszerrel bíró női energiát takar. Ott van belül egy letisztult igazságrend, egy hitrendszer, amely támaszt ad számára. Sorsában megéli ennek előnyét és hátrányát. Ha túl sok, akkor gátló, ha kevés, akkor pedig mély boldogtalanság.

“É” betű mutatja, hogy az ég leánya. A most időszakában ők még tagadják ezt a vonalat önmagukban.

“A” betű mutatja a fizikai szintet, mint tartó oszlopot. A két láb, az apai és anyai ősök. Az összekötő a gyermek.

Az “R” és a “K” jelzi az erős törést.

A kettősség megtörheti a Réka névvel jelölt sorsot. A Rékák önmaguk rendjében bíznak.

A szellemi tér elhívta a Réka kóddal jelölteket, hogy megmutassa számukra lényegiségüket, amelyet megtagadtak bármi oknál fogva is. Ők az Atyával mentek szembe.

Vigyük kicsit távolabbra. Rékaság egy lélekmintát jelöl, amely minden Réka névvel élőben ott van. De nemcsak őbennük, hanem azokban is, akiknek ősei között van Réka.

Ők az Atyával való problémakörben szintén benne vannak, de más energiaminták erősebbek bennük.

Ezzel azt szerettem volna elmondani, hogy a nőkben a “Réka minta” megadta magát, és elkezdte szellemi terét feltölteni. Már nem akarja egyedül, önmaga megoldani a helyzeteket. Már nem akarja, hogy csak az ő rendje legyen az egyetlen helyes.

Már nem akar ATYA nélkül élni.

Természetesen az emberek sorsában ez sokféle módon jelenhet meg, mindenkinek a sajátja szerint. DE ez egy belső változást okoz. A gondolkodásban, hozzá állásban, viszonyulásban a másik nemhez.

A következő a róka szimbólum. A rókára azt mondjuk, hogy ravasz. Áltlában ez jut először eszünkbe. A ravaszság valójában a fizikai világban életrevelóságot jelöl. Életben tart, mert elveszi ami jár neki. Jó esetben. Rossz esetben másét is elveszi.

A róka tyúkot lop.  A tyúk tojja a tojást, amely az életet, az anyaméhet  szimbolizálja. És itt megint előjön az “életben tart, elveszi, ami neki jár”. E a túlélés egyik szimbóluma a fizikai világban.

A vörös szín a fizikai világ szine.

De van fehér róka is, amely viszont már egy letisztultságot jelöl. Nem öl oktalanul, nem veszi el másét, ha ahhoz neki nincs köze. A ravaszsága már másoknak is hasznos, mert kijátsza azokat, akik az ártatlanok vérét szívják. Robin Hood erre teljesen jó minta. Itt már jelen van egy szellemi szint, amikor átlátja, hogy mikor kell átcsoportosítani energiákat, hogy élet születhessen. Ez egy hosszú távú, életadó gondolkodásmódot jelöl.

A fehér róka minta bontakozott ki azokban, akiknek a lélekmintáiban ez egyáltalán jelen volt. A vörös színt a fehér átszínezi.

A rózsa. Az egyik ősi teremtői ház szimbóluma, formavilága a rózsa. Ez a teremtői ház elpusztult. Mire a mi világunk kialakult, őket már megsemmisítették. Akkoriban a lenyomatuk még jelen volt, és páran megmenekültek. Egyikük világunk teremtésében is jelen volt. Ők a szellemi térben maradtak nagyon sokáig, hordozva a sérülést, hogy a többi ház cserbenhagyta őket. Ugyanakkor lényegiségükből fakadóan bármit megtettek, hogy az élet kibontakozzon, csodák szülessenek. Minden őket kereső embert segítettek ezernyi módon. De a sérülésük akadály maradt és leválasztottságot eredményezett. Ez a mintát hordozó emberek menekülnek a fizikai világ elől. Nem találják benne a helyüket. A lelkük szép és szomorú. Olyan rendet hordoznak, amelyet az emberi lét ezernyi módon mocskolt már be, holott állandóan csak ezt keresik. Hívtál már Grálnak is, de ez is már csak egy rész szimbólum volt. A rózsa ablakok a templomokon sem véletlenül vannak, mint a fény beengedői a hit házaiba. Az ember őrzi a rózsa szimbólumot és használja is. De a lelkében még nem igazán keltette életre.

Rózsa jelű ember ott található meg, ahol a legnagyobb a szükség és a fájdalom. A távozók és az érkezők mellett. Az ő otthonuk ott van, ahol segíteni kell . De a tüske a szívükben még mindig vérzik. Mindemellett a rózsa lélekmintát a szellemi térben erősen levédték, hogy fenn tudjon maradni, mint a túlélés egyetlen eszköze.

Sokáig lehetne még erről beszélni.

Hogy miképpen függ össze a rózsa, fehér róka és a rékaság? Milyen módon jelenik meg most a világunkban és a sorsunkban?

A Rózsa Ház ( nem ez a valós nevük, de a szimbólum jól mutatja a mintáikat) kibontja ismét önmagát. A rékák hordozzák sérüléseiket. A róka pedig tanítja őket, miképpen maradjanak élve a fizikai világban.

Ez a három szimbólum ha tisztán fonódik össze, akkor a lélek sérülései gyógyulnak, és a fizikai test is képessé válik átalakulni.

Hogy ezzel mi most mit is tehetünk?

Semmiképpen ne akarjunk egyedül megoldani semmit sem. Támaszkodjunk másokra, olyanokra, akiknek a képességeiben ott van az az erő, amely megoldhatja a helyzetet. Ez bizalom. Ez hit.

Egy rózsát ha támogat egy róka, akkor a szépség és a leleményesség teljesen jó megoldást hoz. A rókának a rózsa biztosítja a tisztesség, becsület és igazlátás mintáit. A róka pedig megadja a fizikai szintű megoldásokat. Az ember pedig önmagában a helyére teszi ezeket a mintákat. Felismeri, önmagához igazítja.

Az emberi testben sok rejtett minta van. Azért rejtettek, mert ráépültek más minták.

Ez olyan mint amikor valaki kap egy igazán szép ruhadarabot valakitől, de nem érzi magáénak. Beteszi a szekrénybe, rápakol sok más ruhát és el is felejti.

Aztán később kihízza, megsárgul az állásban. Fogja és kidobja.

Mondhatjuk azt is, hogy nem tudott felnőni ehhez a ruhadarabhoz.

Nem lett olyan az egyénisége, hogy illeszkedjen hozzá.

A vágy megjelent, az ajándék meg is érkezett, de nem tudott élni vele.

Az életben az úgy jelenik meg, hogy mellénk ér egy ember, egy társ. De mi mást akarunk tőle, mint amit adni tud. Legyen háza, autója, sok pénze. Vagy legyen bulizós, szép testű.  Nem látjuk, hogy ez az ember önmagában értékes, gondoskodó, tisztelet adó, becsületes stb…

Fogjuk és kidobjuk. Vagy éppen megtartjuk, mert érezzük hogy erre szükségünk lenne, de másokat elé helyezünk, a figyelmet másnak adjuk.

A baráti vagy munka kapcsolatokban is megjelenhet ugyanez.

Ilyenkor önmagunkban sem látjuk a rózsát, pedig ott volt. De aztán rákerült sok más. Vagy már a szüleink rápakoltak sokminden.

Aztán születik valaki, a rózsa szimbólumhoz kapcsolódó névvel, és ő elkezdi vadul keresni a sok szövevény, szenny, fájdalom alatt. Nagy kálváriák, felismerések után megleli és elkezdi a rózsa tüskéit megszelidíteni.

Most tartunk ennél a pillanatnál. A rózsa tüskéit kell megszelídíteni. Nem levágni.

Érdemes ezekkel a képekkel dolgozni ma önmagunkban.

 

2018.07.20.” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. A róka megnyilvánulásához. Egészen biztosan elkezdődött a szimbólumhoz tartozókban egy feltisztulás. Néhányan talán harcos jellegű útban haladtak korábban, mert arra volt szükség, hogy meg tudják védeni az otthonaikat, szeretteiket.
    A bennük lévő eredendő “játékosság” (ahogyan komolyodott a helyzet a Házukban) furfangossággá alakult: olyan fejtörőket kezdtek el kieszelni, amivel megállásra, elgondolkodásra tudtak másokat késztetni (néha talán már azért, hogy amíg a másik elgondolkodik, biztos menedékbe segíthessék a családtagjaikat). Ezzel elkezdték azt megtanulni, hogy hogyan formálhatnak meg (a maguk javára) “távolságokat”.
    Erősebb volt a védelmi hatása már annak, amikor a Házuk ellen támadókat “szándékosan félrevezették”, hamis irányokat mutattak nekik (tulajdonképpen hazudtak). Amíg ez a ravaszkodás kizárólag az élet megmentésére irányult, addig tulajdonképpen egy hasznos védelem volt.
    Mint mindenben, ebben is megjelentek a súlyosabb eltévelyedések. Néha már játékból vagy rossz szándékból is hazudtak, olyanok számára is megtévesztőek voltak, akikhez nagyon szorosan kapcsolódtak. Az így teremtett távolságok már komoly bajokat okoztak bennük és a szeretteikben is.
    Azt vettem észre, hogy ennek az eredetileg hasznos távolság-teremtő védelmi mintának a vadhajtásai elkezdtek feltisztulni az érintettekben. Nem szívesen szembesülnek vele, szeretnék viccesnek láttatni (az őszinte ábrázattal kimondott félrevezető szavakat). Helyreállítják magukban az eredendő játékosságukat. Nyilván segíteni szükséges nekik megérteni azt, hogy itt-és-most el kell engedni a távolság-teremtés ezen régi, ma már “haszontalan” módjait.

    Örülök, hogy a “rózsa” már nem csak “egy burokban” a magányos kisbolygón van, hanem végre visszailleszkedhetett a helyére.

    A FÖLD-Világának az alap-élet-mintája a tulipán (tulipán-a-szívben, szív-a-tulipánban).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.