2018.06.14.

Ma “utazó” érkezik.

Hogy honnan? A DNS hologramjaink alkotják az auránkat. Az Utazó az auránk felső, külső szegletéből érkezik az anyagi testünk határához. Ha valaki látta a Csillagkapu filmet, akkor a kaput úgy képzelje el, mintha a feje felett lenne kb. könyéknyi magasságban.

Ha fejtetőn nyomást éreztek, tudjátok be ennek a jelenségnek. Ha a fejben zavar van, ne lepődjetek meg, csak lazán engedjétek át magatokon az energiát. Ne álljatok ellen semminek.

Az Utazó, az egykoron a 3. dimenziós valóságba “lebukott” szellemi részünk odaát maradt eszenciája. Ő a saját döntéséből egyesül a testi valósággal, nem bukás eredményeként tér vissza. A hozzá tartozó emberi test képes volt átlényegíteni magát annyira, hogy lehetséges legyen az Érintés. Hogy eddig mi volt? Darabkákat szedtünk össze ősi ÉNünkből.

Akinek sikerült annyit összevarázsolnia, hogy felismeri őt az ősi ÉN, meglátja benne saját gyermekét, ott létrejön az Érintés, és elkezdődhet egy átlényegülés.

Éppen ezért a fizikai valóságban is találkozhattok olyan valakivel, aki bármi mód képviseli az ÉN-t. Akár egy másodpercre is megláthatod valaki szemét.

Ha ma létrejön az Érintés, akkor változni kezd minden.

De ezt majd meglátjuk a maga idején.

Ma csak legyünk befogadóak. Lazák, figyelmesek, kedvesek és békések. Minden mással csak elkerüljük az Érintés lehetőségét.

Érdemes a testünkre úgy gondolni, mint egy űrhajóra, amely az idő óceánján halad, amelyben ott utaznak az ősök, eltávozott barátok. És ma felszállási engedélyt kér egy Utazó, aki az első volt az ősök sorában. Ő a lánc utolsó szeme, aki tudja, hol a következő állomás.

 

2018.06.14.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ma azt álmodtam, – többek között – hogy egy téren vagyok, egy városban. Emberek vannak még a téren, mindannyian várunk valamit, majd megjelent egy fekete gömb alakú valami, kicsi volt, egy teniszlabdánál kicsit nagyobb, és lebegett felettünk. Rezgést bocsájtott ki magából, amit hallani lehetett. Ez a rezgés hullámzott, kellemes érzés volt. Ezt néhány percig tartott, majd összecsukódott, és elment. Úgy éreztem, hogy szerencsés vagyok, hogy ezt megtapasztalhattam, és boldogan mentem haza. Ez jutott eszembe az írásodról. Nem tudom szavakba foglalni amit érzek, nagyon várom az Érintést. Remélem megtörténik velem, és azt is remélem, hogy észre veszem. Köszönöm.

    1. Az Érintés megtörténhet előtte és utána napokon is. Mint minden, ez is egy folyamat, és attól függően ér el valakit az energia, hogy a lélekpiramis helyik helyén áll, és a körülötte állók átengedik e az impulzusokat. Az Érintés egy frekvencia valójában, és sokszor megtörténik velünk. Sípoló fül, borzongás, hirtelen sóhaj, szív “melléütés”, álom, sok fizikai jele lehet. De a tegnapi Érintés a gyökereink legmélyéről érkezett. Nyomában maradhat mély szomorúság, békesség, megkönnyebbülés, ezernyi érzés, kinek-kinek aszerint, hogy a lélek gyökereiről való leszakadás sérülése mennyire gyógyult. Ez az Érintés mindenképpen gyógyító.

  2. Üdvözletem.
    “Ma csak legyünk befogadóak. Lazák, figyelmesek, kedvesek és békések. Minden mással csak elkerüljük az Érintés lehetőségét.”
    Az a meglátásom, hogy minden “közelségi helyzetben”, amelyben egy érintés lehetősége van, a legfontosabb talán a TUDATOSSÁG megnyilvánítása, önnön lényünk tudatos megtartása, és ebben annak a kinyilvánítása (akár hangosan kimondása) is, hogy “elhárítok minden olyan közeledést és érintést, amely nincsen harmoniában önnön lényemmel”.
    Amikor sok vagy nagy változás zajlik a lényünkben (vagy a közelünkben), nehezebbé válhat tisztán látni, tisztán érzékelni. Vannak olyan “tapasztaltabb”, idősebb létezők, akik tudják ezt, és szívesen halásznak ilyenkor a zavarosban. Kicsit még rá is segítenek eltakarásokkal, megtévesztő sugallatokkal stb.
    Tudatos énünkkel nem mindig látjuk át, hogy egy közeledőnek mik a valós szándékai, és hogy nem mutatja-e másnak magát vagy a szándékát azért, hogy megtévesztés útján jusson valami olyan számára (csak számára) előnyös helyzetbe, amelyből aztán nem engedi el azt amit “magához ragadott”.
    Gondolhatunk itt arra a régi Tündérkertes írásra, amelyben az alakváltó törvénytelenül lépett be a férfi kertjébe, és (a férfi elbódítása után) ott felvett egy olyan női formát, amivel a férfit magához kötötte. Miután elszívta a férfi és a kert erejét, elment mint aki jól végezte dolgát, mit sem törődve azzal, hogy milyen károkat okozott a kertben, a férfiban, és annak párjában.
    A tudattalan önátadások ideje már lejárt. Mindenki ahhoz mértem, hogy mennyit ért (fejlődött) eddig, felelősséggel tartozik abban a körben is, hogy ki felé nyit, kiknek milyen információkat ad át, illetve mit kezd a másoktól származó információk birtokában.
    Van törvényes útja az önátadásnak. Fel kell készülni rá: a saját már meglévő erő és tudás használatával, továbbá azoknak a kiterjedtebb Létezőknek (itt a Földön a Földanya és a VILÁG) a Megerősítésébe való tudatos belehelyezkedéssel, akiknek a “törvényébe, harmoniájába” tartozunk. Így ha valami miatt mi nem érzékelnénk azt, hogy a közelünkben olyan létező vagy minta van, ami nincsen harmoniában a saját megnyilvánulásainkkal (választások, megnyitott vagy épp megnyíló irányok stb), e Törvényes Megtartóink a saját hatalmukkal és erőikkel segíthetik az ilyenek bekapcsolódásának megakadályozását.
    Néha aki magát ősnek nevezi, semmilyen közvetlen kapcsolatban sincs azzal az úttal vagy létezővel, akinek valamiért a közelébe került. A “fej” irányába eddig is sok “támadás” irányult azért, hogy meggyengítsék a létezőt (a minapi egyik hozzászólás fejbelövése, ebben akár mint egy implantátum behelyezése, amivel sugallni lehet, amivel félelmet lehet előidézni vagy pánikot stb). A fej megcélzását azért is alkalmazták előszeretettel, mert bódultságot, eszméletvesztést lehet vele előidézni, és ezt a helyzetet sokféleképpen lehet ártó szándékkal is felhasználni.
    Itt a Földön akikkel lehetséges egy érintés megnyílása, a kapcsolódás a szívben-szívből nyílhat meg. Természetesen a megfelelő előkészületek és tudatos megengedés után. Aki bizonytalan vagy nem eléggé tudatos még, az kérje ilyen helyzetekben a saját harmoniája szerinti Törvényes Megtartói segítségét.
    Itt a Földön a “zavar” mindig idegenség megnyilvánulását jelzi. Ilyenkor nem további megnyílás szükséges kifelé vagy másfelé, hanem a saját megtartás megerősítése, és emellett a Törvényes Megtartó megerősítésének a kérése és befogadása.
    A valósan a saját lényünkhöz tartozó korábban elszakadt darabkák törvényesen szintén a szív útjain fogadhatóak vissza. Így megfelelően egymáshoz igazodnak a feltisztuló ön-részek, és a saját harmoniájuk határozza meg azt, hogy hogyan nyilvánul meg a valós egyé-válás. Ilyenkor nem érzékelhető zavar. Ha valamilyen elbizonytalanodás megjelenik, annak jelzés-értéke van: fokozott odafigyeléssel meg kell érteni, meg kell élni valami fontosat a továbblépés előtt.
    Itt a Földön vagy máshol megélt utunk során sokféle közelebbi vagy távolabbi kapcsolódásban lehettünk az elődökkel vagy a kor-társainkkal. Ők a MAGUK VALÓJÁBAN nem utaznak “bennünk”, de nyílhatnak törvényes utak, amikor kapcsolódhatunk. Nagyon sok zavar okozója volt már eddig is az, ha a létezők “magukba befogadtak máshoz tartozó ön-részt vagy más darabkát”, ugyanis ezekkel (mivel nem hozzájuk tartoznak) nem jogosultak ÖNÁLLÓAN rendelkezni, és mindig egy zavaró idegenség marad a lényükben. Tiltott máshoz tartozó ön-részt vagy darabkát befogadni nem csak itt a Világban, hanem a Teremtett Létezésben tulajdonképpen mára már mindenhol.
    Nem mindig könnyű feladat a mástól (tudatosan vagy tudattalanul, akarva vagy erőszak útján) befogadott idegen darab elengedése, kitisztítása. Egyedül ez a legtöbbször nem is lehetséges. Egy különleges utat kell felépítenie a létezőnek a SAJÁT Törvényes Megtartójához, és csak az ő segítségével lehet harmonikusan kiemelni az idegenségeket (vagyis úgy, hogy az ne sértse az idegenség megtartható részeit sem, és ne jelentsen további kényszert arra akiből ez kiemelésre kerül és a “környezetre” sem).
    “első volt az ősök sorában” — miben volt első? A bukásban? Vagy valami másban? A “lánc utolsó szeme”. A lánc és a szem is többjelentésű szó. Különös értelmében a lánc a megkötés, rabságba helyezés eszköze, a szem pedig lehet akár titkokat kifürkésző is.
    Utazóként gyakran jelölik magukat olyan létezők, akik valamilyen törvényt-törés útján kiszakadtak a saját otthonukból, és így azt élik meg, hogy nem tartoznak sehová sem. Az ő lényük RENDEZETLEN az elszakadásukból eredően, és ezért bárhová is kapcsolódnának be, mindenhol csak a lényükben lévő zavart és pusztultságot képesek kiárasztani. Amíg ők maguk nem döntenek úgy, hogy visszatérnek oda ahová tartoznak, nem tudnak feltisztulni, nem tudnak rendeződni. Bármikor választhatják a hazatérést. És ha ezt választják, akkor út nyílik ehhez a számukra. Nem (girbe-gurbán-göröngyösen) “másokon keresztül”, hanem közvetlenül a saját otthonukból és a saját társaik felől. Nem kell utakat kisimítgatni (és ezzel másokat zargatni), saját magából nyílegyenes utat nyithatnak az utazók is a saját otthonukba.
    Nem okoskodás volt a szándékom ebben a hozzászólásban, csupán néhány dologra szerettem volna ráirányítani a figyelmet.

    1. Nem tudom miért érzek idegenkedést az írásoddal kapcsolatosan, pedig még csak azt sem mondhatnám, hogy valótlanságokat állítasz. Talán nem érezted meg az elmúlt napok energiáját, ez most – számomra – nem erről szólt.
      ‘Veszélyek’ mindig léteznek, amikre én inkább a tanulási folyamat részeként tekintek.

      Miben volt első? Miért pont a ‘bukás’-ban? Mi az, hogy bukás? Bukásnak tekintjük az anyagi világba való aláereszkedést?
      Számomra az ‘első’ az, aki volt olyan bátor, hogy megpróbálta. A lánc pedig egy metafora, ami ebben az esetben nem kötés, hanem egy folyamat végét szimbolizálja. Illeszd össze a lánc két végét, egy kört alkot. Mindjárt más megértést tesz lehetővé.

      1. Az idegenkedés (mint távolság) érzéséhez kapcsolódóan.
        Azok, akik MA MÉG ’beszélgetnek’ egymással, néha teljesen más irányba haladnak, így HAMAROSAN nagyon távol kerülnek egymástól. Ebben a ’most még meglévő közelségben’ – ha erre nyitottak – (magukról és) EGYMÁSRÓL IS sok különleges és értékes tapasztalatot szerezhetnek (megérthetik, hogy például a másik mit és miért tart fontosnak). Valószínűleg ezek a ’most még lehetséges’ megtapasztalások nagyon értékesek lesznek minden érintett számára valamikor…

        Egy példa arra, hogy egy megélés során a KÜLÖNBÖZŐ FELADATBAN JELENLÉVŐKNEK más-más az elsődleges (fontos).
        1. Amikor megszülettem a mostani testembe, MEGSZÜLETŐKÉNT éltem ezt meg. Akkor az a megélés töltötte be az egész lényemet. Ahogyan a legtöbb ember, én sem emlékszem már ennek a részleteire, ennek ellenére ez a megélés meghatározó az egész mostani életemre.
        2. Amikor a gyermekeimet segítettem a világra, ANYAKÉNT éltem végig a megszületési folyamatot (a megfoganástól a szülés befejezéséig). A sok boldog és néha nehéz megélés mellett már tudatosan ‘felelősséget’ is éreztem és éltem, magamra és a bennem növekedő gyermekre is kiterjedően. Ahogyan csak tudtam, igyekeztem segíteni a gyermeket, hogy egészségesen és a lehető legtermészetesebben szülessen meg. Figyeltem arra, amit akkor fontosnak érzékeltem.
        Aki még nem élte meg az anyaságot, attól ez az átélés és a hozzá tartozó tudatosság vagy felelősség ‘távoli’.
        3. Később lehetőségem volt egy barátnőmnek és egy családtagomnak a szülésénél is jelen lenni, ahogyan tudtam TÁMOGATTAM őket a vajúdás során.
        Aki nem volt segítő más szülésénél, attól ez a megélés és tapasztalat, az ehhez tartozó felelősség (feladatok) még ‘távoli’.

        A szülést anyaként (vagy megszületőként) végigélni egy nagyon intenzív, nagyon színes és mély átélés.
        Ehhez képest támogatóként jelen lenni más szülésénél sokkal ’tényszerűbb’. Mégis egy nagyon különleges megélés az, amikor hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy egy társ biztonságban és békességben élhesse át a gyermeke világra segítését. Akinek az a dolga, hogy vigyázzon a biztonságra, annak a megélése gyakran kevésbé színes és kevésbé megbecsült. Sok tudás és erő szükséges ehhez is. Mindegyik fontos a maga helyén.
        Ugyanazt a szülést egészen másképpen meséli el az édesanya és a születést segítő. A saját megéléseiket tudják elmondani másoknak.

        Itt a Földön (is) a legtöbben nem csupán azt tanulják-tapasztalják, hogyan tudják a lehető legteljesebben kibontani önmagukat (a boldogságukat), hanem azt is, hogyan válhatnak ’Megerősítővé’ (=segítővé) a társaik számára. Ahhoz, hogy valaki segítővé válhasson, általában nagyon sokat kell tanulnia és tapasztalnia.
        Segítőnek lenni gyakran nem látványos feladat, ahogyan például az anyai (vagy apai) feladatok legtöbbje sem igazán megbecsült. Sokszor csak akkor tűnik fel ezek valódi fontossága, ’ha nincsen’.
        Az anya számára a maga anyaságának megélése boldogság, és a segítő is (ha az a maga választotta útja) boldogságát leli az ilyen (mások által ma még kevésbé értékelt) tevékenységeiben is.

        1. Igen, nyilvánvaló, hogy mindenki a saját szubjektív világában él. Külön valóságok. Mégis, vannak utak melyek a rezonancia alapján egy tágabb valóságba vezetnek, önmagunk nagyobb egységeibe. Itt a másikat is önmagunkként ismerhetjük fel a lelki azonosság alapján. Állapot, érzékelés függő. Az energia minőség mindent meghatároz. Lehetnek különböző tapasztalataink, jöhetünk teljesen más világból, mégis a belső otthon felismerése bármilyen megnyilvánulásban gyarapító, egységesítő, tágító élmény.

          1. És kellő nyitottsággal felismerhetjük önmagunk azon részeit is, akikkel még valami tennivalónk van 🙂

          2. Athena, hajajj! 🙂 És milyen hálás dolog a másik által mutatott tükörben rádöbbeni, hogy ez is meg az is, meg mi minden még rossz fényt vet. Ha a másikban nem tapasztalom, nem érzem meg elemi erővel, hogy igazából milyen sok és sokféle a tisztátalan szándék. És nem is tudom meddig kell hántani a rétegeket, hogy valóban az egyszerű, bántásmentesség maradjon.

          3. Úgy látom, hogy addig, amíg a lélekcsoport minden tagja fel nem dolgozta a fájdalom források okát. Egy fecske nem csinál nyarat. De az idén sok a fecske, és sokan érzik, hogy muszáj szembe nézni fájdalmaink gyökereivel.

        2. Kedves Judith!

          Szerintem ebben a közösségben mindenki számára egyértelmű, hogy egyikünk sem több v. kevesebb a másiknál.

          1. Üdvözletem. Tudom, hogy legfeljebb csak néhányakat érint mindez, nekik szánom csak ezt az információt.
            A Föld harmoniájának / rendjének megtartásáért közvetlenül és eredője szerint a Földanya a ’felelős’. A Föld része a VILÁGNAK. A VILÁG egésze rendjének megtartásáért a ’VILÁG’ a felelős.
            Ezek a felelős Megtartók egyre ’gondoskodóbbá’ válnak, egyre több KÖZÖS teremtésben nyílnak meg a saját ’gyermekeikkel’.
            Vannak olyan pillanatok, amiket a Megtartók FONTOSNAK jelölnek, és ilyenkor fokozottabban gondoskodnak a gyermekeikről. Ilyen pillanatok ma már a nagyobb Váltások és a Megújulások pillanatai. Ilyenkor erősebben védhetik a gyermekeiket. Ezen védelmeknek ma már sok formája van (ahhoz igazodva, hogy a gyermekeik milyen erőkben képesek már kapcsolódni a Megtartóikhoz).
            Az egyik az, hogy egy ’irgalmi jel’ kerül elhelyezésre az élet-burok legkülső részén, amely ha olyan kapcsolódási szándékot jelez, amelynek nincsen megengedése, akkor a ’közeledőt’ mintegy ’becsomagolja’ egy irgalmi-jel, azonnal elvezeti onnan ahol nincs jogosultsága jelen lenni, és egyben visszavezeti oda ahonnan elindult. A visszavezetés során pontosan megmutatja ’azt az utat is’, amin addig végighaladt. Így van ez akkor is, ha egyes létezőket pontosan megcéloztak az ilyen zavaró hatásokkal, és akkor is, ha ’csak úgy szétszórták’ ezeket.
            Az irgalmi (védelmi) jelekkel így saját magukat ’pecsételik meg’ azok, akik mások felé a harmoniát megzavaró vagy sértő módon irányulnak.
            Mindezt azért írtam le, hogy tudják azok, akik a változásaikat élik, hogy a saját Megtartóik ilyen módon is ’védik’ őket (például most is), és tudatos figyelemmel ők maguk is érzékelhetik ezen saját lényüket megerősítő erőket és azok jelzéseit (ilyenkor ők maguk is megerősíthetik a saját védelmüket).
            Az ehhez hasonló figyelmeztetéseket mindig megkapják azok is, akik másokat a harmoniájukban megzavarnak, teremtéseikben szükségtelenül akadályoznak.

  3. Kedves Évi!
    Szeretném a segítségedet kérni egy álmom megértéséhez. Ezen a héten, valamelyik nap azt álmodtam, hogy beszállok egy liftbe, majd közvetlenül utánam beszáll még két ember. Együtt vannak, mindketten fekete ruhában, felém néznek, de az arcukat nem látom. A hátul álló, magasabb, kíséri, viszi valahová az elöl állót, aki tetőtől talpig be van öltözve egy kezeslábas motorosruha-szerűségbe, a szemeinél, orránál, szájánál sincs nyílás. Én lefelé szeretnék menni, ők meg felfelé, és mivel ők valamiért elsőbbséget élveznek, óriási sebességgel elindulunk felfelé. A sebesség engem nagyon megvisel, és az is, hogy nagyon kicsi a lift, alig férünk el benne hárman. Ez az álom egy éjszaka alatt négyszer-ötször ismétlődött meg, az elsőknél (ha jól emlékszem) nem értünk fel, mert véget ért az álom, az utolsónál pedig egyszer csak útközben 3-4 fővel többen lettünk, a lift tere is nagyobb lett, és amire felértünk, a fekete ruhások eltűntek. Egy darabig tanácstalanul álldogáltunk a zárt liftben, aztán kézzel szétfeszítettem a két ajtót és kiszálltunk, szabadtérre érkeztünk. A végén még láttam egy pillanatra messzebbről a nagy épületet amiből kijöttünk, a természetben állt egy hegyes, dombos vidéken.
    Nagyon köszönöm, ha segítesz értelmezni, hogy kik a sötét ruhás alakok, és mit jelenthet az álom.
    Andi

    1. Kedves Andi! Álomban a sötét ruhás alakoknak több jelentése is lehet. De abban a környezetben és helyzetben amit leírtál, Segítők voltak.A motorosruhás öltözéke a védelmi részeidet mutatta, ahogy eltakarod magad a Segítőid elöl.
      A lift jelképezi a szellemi térbe behatoló utazást. Nem engedték, hogy az anyagi valóságba menj, inkább átvezettek a szellemi teredbe. A sebesség és a kicsi lift mutatja a bizalmatlansági zónáid. Szereted átgondolni a dolgait, nem akarsz csak úgy, gyorsan haladni. A szűk tér is hasonló, a biztonsági zóna, amely szorít, összenyom, de mégis átlátható. Ahogy haladunk felfelé, úgy mindig többen leszünk, mert csatlakoznak hozzánk lélekrészeink útközben. Ez zajlik most. Aztán saját döntésedből kiléphettél a szabad térbe. Ez egy jó álom.

      1. Köszönöm szépen Évi, nagyon illik rám a leírás!
        Az utóbbi néhány hétben eléggé visszafogtam magam abban a tevékenységben, ami 2 éve segíti a fejlődésemet, mert úgy éreztem, hogy ha így folytatom tovább, akkor túl nagyokat lépnék előre, jó lesz nekem most egy kicsit lassabban is. Az, hogy ilyen nagyon gyorsan vittek felfelé, utalhat arra, hogy mégiscsak gyorsabban kellene haladnom?
        Azon tudok valahogy változtatni, hogy ne takargassam magam a segítőim elől, vagy ez nem szükséges?

        1. Az álom elég sokmindent átrendezhetett, mert a tudattalan térben megtörtént amit érzékeltél. A fizikai valóságban is megjelennek a segítők és a változást segítő történetek. Ami most történik, arra érdemes támaszkodni mert erős a segítő hátszél. Több bizalom kell és hit, hogy jófelé visznek a történések. Pontos képet kaphattunk magunkról mostanra már.

  4. Kedves Évi!
    Mai álmombol szeretnék két aprocska részletről kérdezni ha szabad 🙂
    Korház folyosoin jártam aztán leirva és telepatikusan kimondva a következő üzenetet láttam: Inzulin=Inzultus Van ennek bármi értelme?
    A másik a férfi aki tetszik a bal oldalon ült mellettem és én a fejemet a vállára a nyakához hajtottam tökéletesen illeszkedett és béke összetartozás érzés volt. De amikor felnéztem megláttam a fején egy részt ahol nem volt haja és csunya holyagok boritották a fejbőrét mintha meg lenne égve, olyan ijesztő volt álmomban h nem tudtam utána ránézni.

    1. Mindig mindennek van értelme. A kórház mindig gyógyító teret jelképez, az üzenet pedig neked egy konkrét felhívás. Nézzed meg mit is takar pontosan az inzulin, milyen hiányt feltételez. Ami inzultust okoz benned. A másik álomrész pedig mutatja a férfi oldalad sebeit. A másik feled ott sérült. A fej mindig a szellemi teret jelképezi, ahol ő megégett, és emiatt elhagyta a gyökereit (haj hiánya). Ezt tovább kutathatod, hogy mi volt az égés oka. Ennek általában a nő, akit követ az oka. Az ebben való csalódás.

Hozzászólás a(z) athena bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.