2018.05.11.

Ezen a héten a történéseink, érzéseink, reakcióink szépen mutatták saját énkép zavarainkat. Hol van kisebbrendűségi és sikertelenségi érzésünk jó mélyen elásva. Ezek generációs blokkok már sok nehézséget, gátat, megfelelési kényszert, stb. hozhattak a sorsunkba. Küzdést és megoldást.

Sok helyen kompenzáljuk a kisebbrendűségi érzésünk. Másokat nyomorgatunk még úgy is, hogy fel sem fogjuk, hiszen a belső késztetés miatt mindezt természetesnek véljük.

Kiszolgáltatottá vagy hatalmaskodóvá válunk bizonyos életterületeken.

Erről kaptunk képet ezen a héten. Hol esünk túlzásba, vagy áldozattá.

Ma mindezt elengedhetjük. Méghozzá úgy, hogy a saját felsőbb Mesterünk kezébe tegyük le a fájdalmaink, nehézségeink. Ma nyitott minden rá.

A sors ajándékokat is küldött azokon a területeken, ahol komoly erőfeszítések árán, de megfordítottuk önmagunkban a kisebbrendűségi érzésünk, és annak kompenzációit.

Még az I-re kell a pontot feltenni, mindez az elkövetkezendő napokban vár ránk.

Ha érezzük a bizonyosságát, hogy mindent megtettünk, hogy értékrendünk rendeződjön, akkor az ajándék már nem sokáig várat magára.

Mikor van rendben az önértékelésünk?

Amikor nem ugrunk mások őrületeire, nem érint meg érzelmileg.

Amikor nem akarunk másoknak megmondani olyasmit, amit nem kérdezett tőlünk.

Amikor nem akarunk kéretlenül megváltani senkit.

Amikor nem akarunk birtokolni senkit és semmit.

Amikor nincs magamutogatás és önigazolás.

Amikor tudunk kérni és elfogadni belső feszültség nélkül segítséget.

Amikor úgy adunk, hogy nincs mögötte semmilyen érdek.

És sorolhatnám, de szerintem értitek.

Ha rendben az önértékelésünk, akkor tudjuk, kik vagyunk. Ha tudjuk, kik vagyunk, akkor azt is tudjuk, hogy a sorsunkban mit szeretnénk megélni érzéseket. Ha mindez rendben van, akkor a nagyobb tudatközösség számára úgy tudunk adni, hogy az pontosan mások hiányát rendezi, sötétségét oldja úgy, hogy az adó ÉN nem sérül.

Hogy idáig elérhessünk, adjuk át annak az ÉN részünknek a bennünk lévő fájdalmakat, amely tágan látja a világot és pontosan tudja, mit hogyan rendezzen át a dimenzionális térben.

 

2018.05.11.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Drága Évi!
    Köszönöm, hogy általad lehetőséget kapok, és kérhetek. Megtettem.
    Áldás!

  2. Köszi, megnyugodtam. Időnként látom az eredményét. És ez jó. 🙂
    Most büszke voltam a fiamra. Most érettségizik, és a magyar dolgozatában felismertem az én gondolkodásomat. Segíteni a másikat. Nagyon örültem neki. Neki már valamit áradtam 🙂

  3. Kedves Évi! Az írásod elgondolkodtatott azzal kapcsolatban, hogy én az édesanyámnak sokszor mondok dolgokat, hogy próbálja másképp látni a helyzetet, amiben épp van. Ő nagyon uralkodik apukámon, mindenkinél mindent jobban tud és sokszor a viselkedése zavar engem. Szeretném, ha idős korukra szépen tudnának élni apukámmal, ne csak a veszekedés legyen az életük. Nagyon szeretném, hogy oldjanak meg életfeladatokat, hogy tesómnak és nekem már ne maradjon annyi. A családban csak én gondolkodok máshogy. 🙂 Ha én anyunak mondom a “nagy bölcsességeket” , akkor azt rosszul teszem? Az biztos, hogy ő nem kéri, hogy beleszóljak az életébe. Én viszont úgy érzem, néha muszáj mondani neki dolgokat. Időnként fogékony is rá. Akárhogy is gondolkodok, úgy érzem nekem néha muszáj mondani neki dolgokat. Időnként használja is őket. Már szokott imádkozni, áldást mondani. Pl képes csak egy órát aludni éjszak, éjjel meg szenved, hogy nem tud aludni. A múltkor mondtam neki, hogy ne magában káromkodjon, hanem dolgozza fel az életét. Azt hiszem akkor épp a gyászfeldolgozásról beszélgettem vele. Tetszett neki az ötlet. Nem biztos, hogy alkalmazta, de egyszer biztos fogja.
    Rosszul teszem, ha néha mondok neki dolgokat, hogy amit épp csinál vagy gondol, azt máshogy is lehetne?

    1. Szia Kati!
      Erre így bonyolult válaszolni. Ha jókor és jó hangnemben tesszük, akkor eljut a szülőhöz. Ha megmondjuk a nagy frankót, akkor csak dacot szül és zárt füleket. Hiszen gyerekek vagyunk az ő szemükben.
      De van egy hanglejtés mindig, ami jót vált ki.
      Amit teszünk és ahogy viselkedünk, azt gondoljuk az a jó. Azt ismerjük. Ha jön valaki, pláne fiatalabb és azt mondja hibásan gondolkodunk, az általában nem tetszik. Ha tiszteli azt, aki mondja, akkor gondolkodik el a hallott dolgokon. Vagy ha látja, neki sikerült azon a területen elérnie valamit. Ha látod, hogy van eredmény, akkor valamit jól csinálsz 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.