2018.04.19.

Ma kicsit tovább bogozzuk a Szolgálat mibenlétét. Időszakonként feljött már a letisztázásának energiája, de most erősödni látszik, és fontos tényezővé kezd válni a sorsokban.

Majdnem minden embernek a sorsában ott rejlik a szolgálat, mint tanító és megoldó kulcs. Mindenkinél kapcsolódik egy vagy több adott emberhez, vagy életterülethez.

A szolgálat miatt kapcsolódik a sorsunkhoz egy olyan személyiség rész, lélek minta, amely vagy „angyali”, vagy szent, vagy olyan mértékű szolgálatot végzett több sorsban, hogy tanítója lehet.

Ide tartozik még az is, ha valaki sokat kér segítséget, akkor bevonzza maga mellé azt a Segítőt, aki Szolgálja őt, ugyanakkor, a Szolgálatot vissza is kell adnia.

Amit sűrűn elfelejt az ember. Sőt azt sem veszi észre, hogy a Segítő mekkora bajból segítette ki, csak talán nem az elvárt módon. Mert az ember a jövőlátás hiányában nem látja, hogy mi lehetett volna…  Ha ő nem teszi, akkor a leszármazottak adják vissza az energiát a saját életenergiájukból.

Amikor leszolgáljuk a kapott segítséget, akkor energia szabadul fel. Annak is, aki kapja, annak is, aki adja. Mert a kör lezáródik, amiben az energia benne mozgott, vagy éppen állt.

Ahol a Segítőt kérte valaki, azon a területen kell szolgálnia is másokat.

Sok tragédiából fakadt Szolgálat, amely aztán sokakat menthet meg. Ezernyi formában működik.

A szolgálat azon az életterületen jelenik meg, amely a legproblémásabb számunkra, amely kihívás.

A szolgálat önzetlenségét biztosítja, hogy a szolgálat tévőnek a látható szférában semmiféle érdeke nem fűződik, hogy segítséget adjon bármilyen formában a kérőnek.

Aki pontosan tudja, hogy azért segít, mert vár a másiktól valamit, az nem szolgálat. Az üzlet, alku, politika, stratégia, stb…

Tehát legfeljebb energia csere történik, de nem szabadul fel többlet.

És itt elértünk oda, hogy miképpen lehet a testünket gyógyítani, életünket rendezni.

Az energia többlet a testünket gyógyítja, a karmánkat rendezi, a lelkünket szabadítja fel. Az életünket pedig meghosszabbítja.

Ezt nem lehet megtanulni tanfolyamon, csak a Szolgálat közben saját tapasztalatokon keresztül.

A szolgálatot sokan elhagyják, mert a büszkeségük nem engedi.

Sokan nem vállalják, mert az ÉN azt mondja, ez nem a te dolgod, te csak élj vidáman…

Sokan nem vállalják, mert a haragjukon, csalódottságukon nem tudnak átlépni.

Sokan a depresszió mélységeit, ködét nem merik elhagyni, hogy feldolgozzák az okozóját.

Ezek a menekülési útvonalak.

Párkapcsolatban nagyon sokszor jelenik meg a szolgálat, főleg a nők részéről. A nő sokáig ragaszkodik a férfihoz, mert úgy érzi, meg kell mentenie. De ha a férfi nem kéri, akkor nem kell. A szolgálat egyik törvénye, hogy aki kér, oda kell fordulni, és annyit adni, amennyit kérnek, kérdeznek.

Aki nem kéri, még ha látjuk is miképpen lehetne megoldani a helyzetét, nem szabad energiát beletenni, mert az saját életenergia lenne, és a másik amúgy sem tudná felhasználni arra, amire kapta. Másra fordítaná.

Sokan a szüleiket szolgálják. Vagy tagadják meg a szolgálatot, mert úgy érzik, hogy gátolná őket. Pedig energiát szabadítana fel számukra, egy másik életterületen.

A Szolgálat tévőnek el is kell tudni fogadnia, ha fordul az energia. Ha csak ad, akkor nem tud visszatérni hozzá a többlet sem. Ő nem fog kérni, csak tudnia kell elfogadnia, ami csak úgy érkezik.

Jó, ha tudja valaki, hogy melyik az az életterület, ahol a sorsa ezt kívánja meg. Ha máshol szolgál, szintén a saját energiáját adja oda.

Sok segítő belehalt már ebbe.

A szolgálatnak több szintje van, mint mindennek.

Van, akinek csupán annyi van a sorsába írva, hogy neveljen fel egy kisállatot.

Van, akinek az egész sorsa és minden életterülete szolgálat.

Van még egy csapda ezen a területen.

Az aurában megjelenő angyal, vagy más Segítő energiájára néha úgy reagál az ember, hogy önmagát azonosítja vele, és az általa adott tudásra alapozva istenné avatja fel saját magát. És úgy véli, hogy istenként őt kell szolgálni másoknak, és az ő energiáiból élve emeli önmagát fennkölt magaslatokba.

Hirtelen Valaki lesz.

Amikor képtelen leszállni a kivárási idő eltelte után is a magaslatokból, a Segítő eltávozik tőle, hisz a Szolgálatot nem végzi el, amiért csatlakozott hozzá.

Innentől vagy tovább hazudja önmagát, vagy komoly betegségre tesz szert, amely alatt ismét szert tehet az alázatra. Vagy eladja a lelkét egy másik segítőnek a vélt hatalomért.

Igazából így néz ki ma a hivatalos politikai elit is. Ők mutatják legjobban a szellemi tér közszolgálati színvonalát.

A Szolgálat rendjének letisztulásával ezt a képet kell megváltoztatnunk. Önmagunkon keresztül.

Még egy gondolat. Ha egy gyermek kiskorában megtanulja a szolgálat rendjét, ez megalapozhatja sorsának bőségét, az egészségét.

A Szolgálat soha ne legyen áldozat, a szívből fakadjon a maga természetességében. Csak ekkor van értelme. Hogy ezt elérjük, nagyon meg kell tisztítani önmagunk a hibás érzelmi mintáktól.

A sajnálat soha, semmilyen szerepet nem játszhat.

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.