2017.03.20.

Eljött az idő, hogy „kifinomodjunk” a szabad akarat és az intuíció között különbség érzékelésére.

Az intuíció a lélekből fakadó, a sorssal egyező, az egésszel együtt mozgó gondolat érzékelése.

A szabad akarat, amikor saját emberi döntésemből változtatok, a nagy egész rám szabott rendjén.

Mindegyik egy irányt szab meg a sorsunkban, és mindkettőre szükség van a maga idején.

Pont ott, pont akkor, pont azt…

És hogy mikor melyiket?

Ehhez kell az önismeret, saját tulajdonságaink, erőink ismerete és használata.

Ehhez kell, hogy felismerjünk és átlássuk a körülöttünk mozgó emberek sorsát, problémáit, visszatartó erőit, vagy éppen mindennek az ellenkezőjét.

Az intuíció ráfektet az energiára, amely mozgatja a nagy egészet.

A szabad akarat pedig megállítja, és más irányt szab. Ezt agyból tesszük, félelmeink vagy bevállalásaink miatt. Aki nagyban játszik, ő pedig általában azért, hogy megelőzzön előre látható katasztrófákat, ahová sodródhatna a csoportlélek, amely együtt mozog. Ő látja, tudja, hogy hová tart a magától fonódó sorsörvénylés. Ilyenkor szabad akaratából megállítja, és bevállal nehézségeket, hogy kiváltsa a csoport karmából önmagát és a többieket.

Hogy ez jól működjön, ehhez tisztán kell látni önmagunk, körülményeink, a társaink és tetteink következményeit.

Hogy ennek most miért van aktualitása?

Lejár egy sok ezer éves csoport karma. Ez az év a kifutási ideje. Kifutási idő alatt felgyorsulnak a történések. Ami még feldolgozatlan programrész, az a felszínre jön, és behajtja az „adósságot”. Azért tettem idézőjelbe, mert ez a lélekcsoport igazából nem is adósságot teljesít, hanem „használatban” van. Mint a rabszolgák valamikor. Beleszülettek valamibe, vagy önhibájukon kívül belekerültek egy kialakult helyzetbe, ahonnan aztán kiszállni igen nagy áldozatok árán lehet.

Ennek a lélekcsoportnak a ma is élő tagjait igen nehéz néven nevezni. Talán hívhatnám őket úgy, hogy akik eredendően lakták a Kárpát- medencét, ha csak a földi eredetet szemlélem. De az ő eredetük sokkal messzebbre mutat. Talán ezt már kár is keresgélni, mert csak elvesznénk a sérülések között, amelyek ismét rabszolga igába hajtanák a lélek részeket. Nézzük csak a jelent, ahol már sok minden letisztult, sérülések begyógyultak, vagy legalábis megértésre kerültek. Az áldozatok megtették a maguk lenyomatát.

Ami még függőség fennmaradt a csoport karmában részt vevő lelkek, és rabságban tartóik között, legyenek élők, vagy holtak, közös akaratukból megállítják az eddig őket mozgató programot. Az élők dolga megnehezedik. A múlt megoldatlan szakaszain szerzett sérülések visszaköszönnek ezernyi módon, rendezést kívánva. Van, ami teljesen lefedett volt eddig, ott bizony törik a csont, sérül a test és vele együtt zajlanak az események. Mondhatjátok, hogy eddig is így volt. Pedig nem. Eddig hiába lett elvágva újra és újra ezernyi manipulatív kötés, energiajárat, visszarendeződött egy idő után. Bár a pillanatnyi szabadság megidézte a lélek számára az egykoron volt tiszta és egyszerű formavilágát. Ez évben minden kirendezés maradandóan  felszabadító, vagy legalábbis komoly gyógyító erővel bír, és a szabad lélekhez visz közelebb.

Van, ahol csak a tudati szinten kell rendet tenni már csak önmagunkban, és van ahol a cselekvés szintjén kell végig haladni a kijelölt úton.

El kell szakítani végleg azokat a szálakat, amelyek „idegen” behatás, manipuláció alatt állnak. Saját lélekforrásainkhoz, eredetünkhöz kell kapcsolódni.

Ezek belső döntések. „nem tűrök semmi olyan manipulációt, amely eltérít saját létezésem forrásaitól, saját lélek családomtól”.

Ezen a héten több szabad akaratra lesz szükség, mint intuícióra. Uralni kell saját túlhajtásainkat, meg kell gondolni a következményeket.

Sok a tűz energia, amely meghajtja bennünk a negatív töltéseinket. Ugyanakkor az önmagunkat felülbíráló képességünk is. Amire ugyancsak szükségünk lehet.

Nagy a nyomás a mellkas tájékon, és nem véletlen. Kitartás, figyelem és önvizsgálat. Erre van most szükségünk.

2017.03.20.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kedves Évi! Itt jó helyen van az idézet, amit kértél?

    Képzelj el egy földet, amely bölcsőként védelmezte, ringatta az itt élőket. Még akkor is sokkal enyhébb körülmények között tartotta őket, amikor a körben a többi földet sokkal mostohábbá tette a jég.

    Képzelj el egy földet, amelynek lakói abban éltek, ami ma sokak számára csak utópia. Békében, védekezés nélkül, szociális és nemi hierarchia nélkül, Istenivel átszőtt alkotásban és mindennapokban.

    A Kárpát-medencéről beszélek.

    Vajon mi volt az oka annak, hogy kipottyantunk ebből a bölcsőből, és egy hódító törekvésektől, és az itt élők széthúzásától szenvedő földdé lettünk?

    A karmikus mintázatot az indította el, hogy az itt élők egyre jobban becsontosodtak azokba a szabályokba, amikkel biztosítani vélték ezt a békés életet. De közben egyre többen lettek azok, akik kívántak új dolgokat kipróbálni. Egyre nagyobb lett a feszültség a régit óvók és az újítók között. Végül a régit óvók kivetették az újítókat, akik elvándoroltak, majd később magyarokként tértek vissza.

    Ez így még rendben is lett volna, ha a két csoport szívbe tudta volna emelni a különválást, de neheztelés maradt mindkét csoportban és ítéletek a másik csoport útja iránt.

    Azóta ezt ismétlik a Kárpát-medence lakói, a széthúzást, a kényszert, hogy valamelyiket a két útból rá kell erőltetni a többiekre, és az ítélkezést a másik út felett.

    A kiút a különböző utak szeretettel való elfogadása, amely állapotból meg tud születni az a harmadik út, melyen együtt tudunk menni.

    A személyes szétválasztottságainkat, ketté-szakadtságunkat gyógyítják az idei ÉvKör Szertatások hanganyagai, és segítik a harmadik út kinyílását itt a Kárpát-medencében.

    a teljes írást itt elolvashatod:

    http://www.vereskriszta.com/online-kurzusok/evkor-fordulo-szertartasok/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.