2015.09.18.-án kezdődő időszakról

Holnapi nap egy határvonal. Nem könnyű ilyent kimondani, mert általában minden egy folyamat, ami egy adott napra beérik. Természetesen ez most is igaz, éppen elégszer lábaltunk át, vagy ragadtunk bele saját vérvonalunk által létrehozott sáron.

De ha egy megszokott pályáról kell egy tökéletesen ellenkező pályára átjutni, és onnantól ott játszani, az eléggé nehézkes. Mindeközben még ezer szakadék, láp és egyéb ingovány is van, hát bizony komoly lélekerőre tesz szert az, aki ezen átjut. Ha a félelem és a sorsnak való ellenállás nagyobb úr, akkor viszont még mindig valamelyik lehúzó szakaszon álldogálunk, vagy éppen egy apró fénylőnek tűnő mezőn álldogálunk, és nem jutunk soha sehová, mert ezt végre biztos pontnak véljük. De az is lehet, hogy körbe körbe haladunk a biztonságosnak vélt ösvényen.

Nagyon szükséges nekifutni egy olyan szakasznak, ahol saját magunkat képezzük, ahol megtanuljuk saját sorsunk leckéit. Testileg és lelkileg. Mert mindenkinek van, kivétel nélkül.

Most már nagyon fontos tudni, hogy mi is az életcélom. Mi rejlik bennem, és ezt hogyan tudom magasabb szintre emelni. A szűk látókörűség, benne ragadni dogmákba, félelemkörökbe, halálos tud lenni. Oktalanná válik a fizikai létezés maga. És itt már nemcsak az egyed, hanem népcsoportok is bemutathatják saját bölcsességük, vagy oktalanságuk.

Bizonyos határokon átlépni már olyan útlevél kell, ami univerzálisan elfogadott. Ehhez hozzátartozik az egészséges test és lélek. És még valami. Ki hogyan teljesítette a küldetését, amiért ebben az időszakban itt létezik ebben a világban.

Most sem késő felfedni. Akár egy pillanat alatt is „leeshet a húsz fillér”. Mivel nincs új a nap alatt, ezért eddig is ilyenek voltunk, ezt tettük, így viselkedtünk, erre készültünk. Csak éppen nem akartuk, másra neveltek stb…. (akkor sokszor pont az ellenkezőjét képviseltük)

Az ellenállás, dacolás saját sorsunk ellen a legrosszabb. Ezt aztán én nagyon tudom.

Ezt lemérhetjük úgy, hogy hányszor mondunk egy nap „nemet”. Mert minden „nem” mellett ott van a tökéletes megoldás is, ami szinte azonnal törölne egy karmikus, örökölt programot. Energiát szabadítana fel.

Sok esetben csupán máshogy viselkedjünk és gondolkodjunk, mint eddig tettük. Vállaljuk be azt, amitől leginkább tartunk. Márpedig az rendesen megmutatta magát az elmúlt napokban. A sors és az idő hatékonyan beveti ellenünk saját fegyverünk, amivel uralni és eltakarni akarjuk saját örökségbe kapott félelmeinket.

Mindig és mindenkor az arany középút a megoldás.

Lehet lógni a ló egyik oldalán, át lehet esni a túloldalára, de csak akkor látunk tisztán előre, és akkor uraljuk az erőt, ha rajta ülünk biztosan.

Nem hajszoljuk, nem ütjük, hanem laza mozdulattal irányítjuk, szó nélkül.

Ami sokat segít, ha kimondjuk a félelmünket, és nem rejtjük többé véka alá.

Amit kimondunk, azt abban a pillanatban visszahallja az agyunk és máris intézkedik.

Amit leírunk, azt azonnal látja a szemünk, és máris a megfelelő irányítás alá kerül. A legjobb a kézírás.

Némelyik ember agya olyan, hogy működnek azok a részek, amelyek tökéletes kapcsolatban vannak a többi létezővel. Mint egy telefonközpont.

Őket tárcsázni olyan, mintha a kérés azonnal Istenhez jutna.

Bárha sajnos máshová is néha eljut az üzenet. Az átmenet időszakában még nagyon fontos a mérlegelés.