2015.09.17.

A tegnapi nap izzadása, ideg fájdalma, borzongása feltárta rejtett érzéseink. Hiány, keserűség, tanácstalanság, tehetetlenség, otthontalanság sebei fakadtak fel a lélek jól védett részeiből.

Ezzel nincs mit tenni most, hagyni kell. Természetes érzések. Mondhatnánk, hogy mindazon emberek erősítették fel  ezeket az érzéseket, akik nagy tömegben járják az utat. Ne feledjük, ha valakinek sikerül átvenni a tömegek érzését, akkor önmaga is küzd ezekkel az érzésekkel.

És szembe kell nézni, hogy megoldhassuk. A vonzás törvénye mindenhol igaz. Egy nép azt vonzza, ahol még neki is félelmei vannak. A népet pedig az egyedek alkotják.

A feljött érzések régről hozottak. Mondhatni öröklött félelmek, a génjeinkben hordjuk őket. Nehéz a gyökerekig hatolni, és feltárni.

Leginkább rendezni akkor lehet, ha szembe nézünk vele. Kimondjuk magunknak, hogy nyilvánvaló az érzés.

Végig nézzük az életünk, hogy hasonló érzéseket gerjesztő szituációkat, hányszor de hányszor oldottunk meg. Az agyunk ekkor felismeri, hogy nincs ok már a félelemből fakadó érzések tovább őrzésére. És elkezdi gyógyítani a test félelemtől már fertőzött részeit, ezzel együtt a lélek sebeit.

Most nem fogjuk tudni elnyomni az érzést. Kezelnünk és gyógyítanunk kell önmagunkat.

Lehet úgy tenni mintha…. a jól bevált módszerek szerint, de…

Holnap megint ott lesz az érzés, és addig gyötör, míg többé nem menekülünk, hanem megállunk, megfordulunk, és szembe nézünk a problémával.

gondolkodo